Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Szekeres József: A Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekciója kiadványairól

Körösvölgy vizei múltjának és szabályozásának megismerését, részben történeti kutatások, részben a területen működött vezető vízügyi szakemberek tapasztalatainak összefoglalásával. A Közép-Tiszavölgy tervezett monográfiája a terület vízügyi igazgatóságának kezdeményezésére és támogatásával készül — Szolnok 1975 évi 900 éves jubileuma alkalmából. A vízügyi szolgálat áldozatkészsége a vízügyi múzeumi füzetek reprezentatív formában való közreadását teszi lehetővé. Az egyes füzetek egységesen 4—4,5 ív terjedelemben, de egyre növekvő gazdagságú, színes ós szemléletes illusztrációs anyaggal jelennek meg. A füzetek mintaszerű nyomdatechnikai kivitelezése a VIZDOK sokszorosító üzemének kiváló munkáját dicséri. Érdekes módszertani vitára adhat alkalmat, hogy az egyes témák kidolgozásában (így pl. a Tisza szabályozása c. monográfia két részében) nem mutatkozik különbség a levéltári forrásokat is felhasználó és a csupán illetve zömmel nyomtatott anyagra, főleg hivatalos jelentésekre, műszaki leírásokra támaszkodó feldolgozások között. Ez azt látszik bizonyítani, hogy a technikai fejlődés bemutatásában, — ahol a legfontosabbak a megvalósult alkotások: a fejlődés mérföldkövei — nagyobb szerepük van a nyomtatásban megjelent forrásoknak, mint a történetkutatás más területein. Ugyanezt igazolja az Al-Duna-szabályozás történetét ismertető monográfia is, melynek célja hangsúlyozottan a munkálatok nemzetközi visszhangjának felidézése volt. Károlyi Zsigmond A Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekciója kiadványairól 1967. nyarán, az akkor százéves fennállását ünneplő Magyar Történelmi Társulat létrehozta a hazai vállalat- és üzemtörténészeket tömörítő szakosztályát, az Üzemtörténeti Szekciót. A szakosztály megalakítását fontos tudományos és társadalmi igények indokolták. Történetírásunk szocialista fejlődése, kiterebélyesedése nyomán megjelentek az első hazai üzemtörténeti művek is, amelyekkel párhuzamosan mind szélesebb körben jelentkeztek igények a tudományos színvonalú, rendszeres üzemtörténeti kutatásokon alapuló munkák iránt. Az üzem- és vállalattörténeti kutatási terület csak hazánkban számít a történettudomány új ágazatának. A Szovjetunióban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban egyenként többezer kötetre terjedő önálló könyvtárakat lehetne felállítani üzemtörténeti publikációkból. Ez országok kifejlett üzemtörténetírási tevékenységének indítékai természetesen nem azonosak. A szovjet üzemtörténetírás — amelyet még Gorkij kezdeményezett az 1920-as években — főként a munkásosztály történeti múltjának teljes feltárását célozza, az üzemek történetének bemutatása révén. Ugyancsak fontos az üzemtörténetírás, mint tudatformáló tényező is, hiszen a hatalomra került munkásosztály saját történetének feltárásával a későbbi generációk szocialista gondolkodásmódját alakítja és erősíti. A kapitalista országok üzemtörténészei a vállalatok üzleti érdekeinek szolgálata jegyében kaphattak anyagi bázist munkájukhoz. Az így megszületett művek természetszerűleg a nagyobb történelmi múlttal, jelentős műszakigazdasági eredményekkel rendelkező vállalatok reputációját növelték. A magyarországi üzemtörténeti kutatások szinte minden komolyabb előzmény nélkül, az 1950-es években indultak meg. Igen sok gyárban, néha tömegmozgalmi módszerekkel megkezdődött a régi dokumentumok felkutatása: az álla-