Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Szekeres József: A Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekciója kiadványairól

mosításokat követően megnyíltak a titkos okmánytárak, igazgatói, titkársági páncélszekrények, s az addig féltve őrzött, tartalmuk miatt titkosan kezelt dokumentumok az érdeklődők széles köre számára váltak hozzáférhetővé. Mérnökök, munkások, lelkes nyugdíjasok láttak hozzá gyáruk múltjának kutatásához, majd megírásához. E kezdeti művek szerzői sajnos általában szakszerű irányítás nélkül maradtak, s általában nem tudtak megbirkózni a feladattal. Mindenesetre úttörő jellegű feldolgozásaik további lendületet adtak a történetírás hazai földön ekkor megszülető új ágazatának. Több munka látott napvilágot az üzemi lapok munkatársainak tollából, ezek főleg publicisztikai jellegű és hangvételű művekként kerültek az olvasókhoz. Ugyanakkor történészek és levéltárosok — gyakran különböző munkahelyeken egymástól elszigetelten működve — hozzákezdtek a tudományos szintű, az üzemtörténetet komplex módon bemutató monográfiák megírásához. A kezdődő magyar üzemtörténetírás színvonala — érthető módon — nagyon egyenlőtlenül alakult, tükrözve mind művelőinek hozzállását, felkészültségét, célját, de ugyanakkor a „mecénások" igényei is igen heterogéneknek bizonyultak. A Magyar Történelmi Társulat éppen e problémákra felfigyelve hozta létre az üzemtörténeti szakosztályt. A társulat elnöksége a szakosztály céljául tűzte ki többek között, hogy kereteket nyújtson az országosan jelentkező kezdeményezéseknek, segítse a sokszor speciális helyi ismereteket eleve feltételező, széleskörű kutatómunkát, történészeket nyerjen meg a vállalattörténeti tevékenység támogatására, fellendítésére. A szakosztály hivatásának tartja a vállalatok figyelmének ráterelését a történeti kérdések kutatására, a helyi munkálatok segítését, elkészült kéziratok szakszerű bírálatát, megjelentetésük elősegítését. Fontos feladata a szekciónak az üzemtörténeti kutatások elvi- és módszertani kérdéseinek tisztázása, módszertani- és propaganda előadássorozatok szervezése, s végül fórum teremtése az üzemtörténeti kutatások eredményeinek publikálásához, egyben ún. műhely kialakítása a hazai üzemtörténet majdani központjának létrehozása jegyében. A szekció működéséhez, a fenti célkitűzések eléréséhez szükséges megfelelő anyagi alap biztosításáért a szakosztály vezetősége — körlevelek útján — a vállalatok vezetőségéhez fordult. A körlevelek megismertették a vállalatokkal a szekció célkitűzéseit, s a válaszképpen beérkező levelek bizonyították, hogy a hazai nagyés középüzemek egész sora egyetért a vázolt célkitűzésekkel, igénye van saját üzemtörténetének megíratására és anyagilag is hajlandó a magyar üzemtörténetírást támogatni. A szekció több mint félévtizedes fennállása során elért eredmények igazolták a szekció célkitűzéseinek helyességét és realitását. Indokolt volt a szekció anyagi bázisának létrehozásánál a vállalatokra támaszkodni: évente, rendszeresen, 25 — 30 üzem vállal pártfogó tagságot. Ezideig több mint két tucat üzemtörténeti monográfia készült el a vállalatok anyagi támogatása révén, s ezek többsége meg is jelent. A szekció megindította az üzemtörténeti füzetsorozatot, amelynek eddig 8 kötete került ki a nyomdákból. Sikeresen bonyolította le 1972-ben a nyolc országból érkezett 26 külföldi és 130 hazai résztvevővel tartott Nemzetközi Üzemtörténeti Konferenciát s az első Üzemtörténeti Kiállítást, A Magyar Történelmi Társulat üzemtörténeti szakosztályának félévtizedes kiadási tevékenységét vizsgálva a terjedelmes monográfiáktól a néhány oldalnyi nagyságú különlenyomatokig, a publikációk széles skálája figyelhető meg. Könnyeb az eligazodás a csaknem félszáznyi mű között, ha létrejöttük körülményei szerint osztályozzuk őket. E szempontból tekintve a legjelentősebbek — a történettudomány fejlődéséhez, egyes problémák felvetéséhez, jobb megértéséhez, illetve meg-