Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Károlyi Zsigmond: Vízügyi történeti füzetek 1–6. sz.

zileg ismert kiváló művelőjének írása egyúttal a sorozat „alaphangját" volt hivatott megadni, mintát nyújtva a későbbi témák feldolgozásához. A füzettel egy alsorozat is indult „Adalékok a Tiszaszabályozás történetéhez " címmel, amelynek következő számaként — a tiszadobi Vásárhelyi-emlék felavatásához kapcsolódva — a „Vásárhelyi Pál a Tisza-szabályozás tervezője" c. füzet jelent meg, (1970. 2. sz.) A füzet ismertette először részletesen Vásárhelyi Pál „általános" Tisza-szabályozási tervét és annak (részben) megtalált mellékleteit. Időközben a történelmi események — az 1970. évi tiszavölgyi árvíz tanulságai — bizonyították be, hogy a Tisza-szabályozás felvetett témája mennyire időszerű és a Tisza völgy árvédelmének fejlesztése mennyire fontos. így az ezirányú kutatások eredményeit már az új tapasztalatok alapján kellett összefoglalni. A Tiszaszabályozás történetét: annak főbb eseményeit, lényeges összefüggéseit és problémáit új megvilágításban felvázoló történeti monográfia két füzetben jelent meg 1971. 3-4. sz.). A következő füzet ismét aktuális témát tárgyalt, s az év legjelentősebb vízügyi eseményéhez kapcsolódott: az Alduna szabályozását befejező és a dunai hajózásban korszakot nyitó Vaskapu-vízlépcső 1972 május 16-i felavatásához. A vízlépcső átadásával a szakasz hajózását biztosító korábbi munkák nyomai: a Széchenyi és Vásárhelyi építette parti út és csatorna, az utódok által épített létesítmények a Vaskapu-csatorna és az egyéb szabályozási művek víz alá kerültek. A magyar vízügyi szolgálatra várt tehát a feladat, hogy az úttörők munkájának nyomait az utókor számára „megmentse", azoknak írásban és képben emléket állítson. Mégpedig elsősorban a korabeli és főleg a nemzetközi szakirodalom ismertetéseinek és méltatásának felidézésével (1972. 5. sz.). Következő, 6. és ezideig utolsó füzet ugyancsak a Duna, illetve a Dunavölgy problémáival foglalkozik, s a vízügyek történetének eddig ismeretlen egészen „új" területét tárja fel: a szabályozások előtti ősi ártéri gazdálkodás keretében végzett vízimunkálatokat mutatja be a Sárköz ősi ártéri gazdálkodásának példáján. A szerző — Andrásfalvy Bertalan kandidátus — páratlanul gazdag és részletes helytörténeti-néprajzi és gazdaságtörténeti kutatásai — illetve monográfiája (kandidátusi értekezése) vízügyi vonatkozású eredményeinek összefoglalása várhatóan új irányt ad a szabályozás előtti idők vízügyi történeti kutatásainak, biztosítva a Kárpát-medence ősi gazdálkodásának eddig kevéssé ismert területe, az ártéri gazdálkodás megismerését (1973. 6. sz.). A sorozat eddigi füzetei a rendkívüli összetett vízügyi problémák sokoldalú megközelítésével, s a technikatörténeti kutatás eddigi gyakorlatánál általában szélesebbkörű bibliográfiai-levéltári anyag feltárásával, a helytörténeti-néprajzi és gazdaságtörténeti vizsgálatokkal, meggyőzően bizonyítják, hogy a sorozat munkatársai milyen körültekintően igyekeznek az eléjük tűzött feladatnak megfelelni — és a történeti kutatást valóban a gyakorlati vízügyi feladatok közvetlen (műszaki) és közvetett (közvéleményformáló) segítőjévé tenni. Következő füzeteink egyike a Balaton-fejlesztési program előtérbe kerülő feladatai kapcsán a Balaton-szabályozás múltját, jelenét és jövő feladatait vázolja fel. Szerzője a terület vízügyeiért felelős szerv, a BVK vezetője, Ligeti László. A következő füzet a Duna-szabályozás megalapozásában, előkészítésében nélkülözhetetlen Duna-térképezés múltját, elsősorban a Huszár—Vásárhelyi —Hieronymi-féle „Duna mappáció" nemzetközi viszonylatban is egyedülálló méretű és színvonalú munkáját ismerteti az újabb levéltári kutatások alapján. (Szerzője Bendefy László). A későbbiekben újabb tanulmányok mélyítik el a Tiszavölgy egyes vízügyi egységei történetének, úgymint a Közép-Tiszavölgy, az Alsó-Tisza vidék és a