Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Székely Artur: Vajda P.: Hungarian Pioneers in Printing arts

sorjázását. A magyar szedés tehát nem gépi szedés, hanem kéziszedés, de egészen újszerű. Ha a könyvben szereplő feltalálók tevékenységét nézzük, akkor kitűnik, hogy a hazai nyomdászati úttörők közül legtöbben a szedéselőállítás tökéletesítésével foglalkoztak. Ez érthető is, hiszen — miután König Frigyes 1810— 1814. között feltalálta a gyorssajtót és ezzel a nyomást a kéziprés teljesítményével szemben nagy mértékben meggyorsította — a szedéselőállítás termelékenységének növelését tekintették a nyomdászat egyik legfontosabb és legvonzóbb problémájának. Ezen a téren a magyar feltalálók kronologikus sorrendet tekintve, az elsők között jártak. Kliegl Józsefnek az ólombetűk alkalmazásával működő szedő-osztó gépe, eredeti elgondolásaival, a maga korában jelentős teljesítmény volt. Előtte csak heten foglalkoztak szedőgép konstruálásával, utána pedig a világlistán százan is következnek. Méray Horváth Károly Elektrotypograph lyukszalag-vezérlésű, egyes betűket öntő szedési rendszere, amely — ha a feltalálónak több szerencséje lett volna a finanszírozókkal — a Monotype gépeknek erős versenytársává válhatott volna. Méray Horváth érdeme az is, hogy úttörője volt a hazánkban eddig még nem, de külföldön széleskörűen alkalmazott távszedésnek, amely egy központból számos város lapjaihoz közvetíti a szedőgépek vezérlésére szolgáló lyukszalagot. Arra is méltán büszkék lehetünk, amit a magyar feltalálók a fényszedés terén végeztek: Porzsolt Jenő 1894-ben nyújtotta be az első fényszedőgép-szabadalmat Németországban és Angliában. Az első gyakorlatilag is használható fényszedőgép feltalálása (1930-ban mutatták be) Uher Ödön nevéhez fűződik. A második világháború előtti időig az ő fényszedőrendszerét tekintették a világ szakemberei a legtökéletesebbnek. Nemcsak a szedést, hanem a korrigálást is megoldotta, sőt az oldalak kialakítására tördelőgépet is alkotott. 1932-ben egy újabb modelljét mutatta be a fényszedőgépet gyártó MAN-cég. A második Uhertype fényszedőgép lényegében az elsőhöz hasonló volt, de a rendszer kiegészült címek szedésére szolgáló kézi fényszedőkészülékkel. Vajda Pál írása alapján összegezzünk: Kliegl József szedő-osztó gépe, az Elektrotypograph, Porzsolt Jenő fényszedőgép-szabadalma, Uher Ödön Uhertype gépe, Goy Andor korszerűenk tekinthető szedő írógépe, továbbá Móricz Miklós magyar szedése arról tanúskodik, hogy a magyar feltalálók nemzetközi viszonylatban is elismert teljesítményeikkel beírták nevüket a szedéstechnika fejlesztésének történetébe. A vakok oktatása terén is van mit felmutatnunk. Kempelen Farkas — aki egy személyben volt tervező és építész, kutató és feltaláló, gépszerkesztő, író és festő, nyolc nyelven beszélt — egy vak lány részére kis nyomdát készített. A világtalan az öntött nyomdabetűket tapintás nyomán szavakká rakta össze, az így összeállított szöveget nyomdafestékkel bevonta, és a kis „szedésformáról" egy miniatűr sajtón nyomatot készített. Ezzel a kezdeményező módszerrel nagy ösztönzést nyújtott a vakok oktatásának bevezetésére, sőt az idő tájt Kempelen elgondolása alapján a párizsi vakok intézetében, a vakokkal nyomdatermékek készültek a látók számára. Móricz Miklós, aki nem volt úgynevezett „vérbeli" nyomdász, de kiváló műszaki érzékkel és színvonalas tipográfiai-esztétikai hozzáértéssel rendelkezett, a magyar szedésen kívül a vak-látó kommunikáció terén is figyelemre méltó újításokkal gazdagította a vakok világát. Előbb zseb vakírógépet szerkesztett, amelynek segítségével a vak egyik kezével írt, másik kezének ujjával pedig letapinthatta a pontjeles leírt betűt. A latin és a Braille-féle pontírás kombinálásával kidolgozta