Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: F. Szabadváry: Antoine Laurent Lavoisier

ni,

;

: beleért ve a természettudományokon kívül a filozófiát is, társadalmi hátteret is. A kiadó „fülszövege" is utal arra (amit a könyv egyetlen problematikus vonásának érezhetünk), hogy úgy mutatja be, ahogyan a szerző látja a gondolkodás, a természettudományos szemlélet kialakulását, vagyis tudatosan szubjektív alkotás ez a mű. Néhány vonatkozásban más felfogás talán jobban igazolható lenne, s a különböző természettudományok szerepének arányát is másként, reálisabban lehetne meghatározni. Hiányzik pl. a termelés és a technika tudatformáló jelentőségére való utalás. Ennek ellenére az a mód, ahogy ez a könyv minden sorával sugározza a szerző szenvedélyes meggyőződését, rendkívül szuggesztív erejű, a tudománytörténetbe bevezető, ismeretterjesztő, gondolatébresztő munkának egyaránt kiválóan alkalmassá teszi Benedek István „önvallomását". Benedek professzor egyéniségében az író, az orvostudós, a tudománytörténész különleges szintézise valósult meg, ezt a hármas egységet tükrözi a tekintélyes példányszámú új könyv is. Jó stílus, szakmai biztonság, széleskörű tájékozottság jellemzi a könyv minden részletét. A töretlenül logikus tárgyalásmenetet az adatgazdagság sem töri meg és sehol sem veszti el a munka olvasmányosságát. A könyv kiállítása méltó a belső tartalomhoz. Igen sok és igen jó ábra, arckép, könyvcímlap, stb. teszi a könyvet különlegesen gazdaggá és értékessé. Érdemes külön is kiemelni a 20 oldalas névmutatót, amely kis lexikonnak is beillik. Csak egy kívánságunk lehet, minél több olvasó vegye kezébe ezt az értékes és szép könyvet, tanulja meg belőle a tudomány hőseinek tiszteletét, szeretetét. Szőke/alvi-N agy Zoltán Ferenc Szabadváry; Antoine Laurent Lavoisier. Der Forscher und seine Zeit. 1743-1749. Akadémiai kiadó, 1973. 245 lap A tudománytört én elem már régen, egybehangzóan megállapította — olykor túlzó formában is —, hogy Lavoisier a kémia történetének legjelentősebb személyisége. A halála óta eltelt közel két évszázad alatt a történészek hosszú sora tárta fel életének és működésének minden rekonstruálható mozzanatát. Mondhat-e a mai kutató még újat ezen a téren? A választ három olyan értékes tudománytörténeti munka egyértelműen megadja, amelyek most egy évtizeden belül jelentek meg. Eltérnek ezek ugyan egymástól a feldolgozás módjában, szemléletében, megegyeznek azonban abban, hogy Lavoisier eredeti életművéhez nyúlnak vissza, azt akarják tisztázni, miként kell értékelnünk a XX. század második felében a nagy francia tudós tudománytörténeti jelentőségét. I. G. Dorfman szovjet szerző 1962-ben nagy precizitással, alapos kritikai érzékkel állította ossza a Lavoisier életére vonatkozó megbízható adatokat. A francia Lucien Scheeler 1964-ben népszerű formában mutatta be a mai közönségnek hazája egykori nagy fiát. Különösen értékesek a jól összeválogatott szövegrészletek. Szabadváry Ferenc 1968-ban magyar, öt évvel később pedig német nyelven megírt könyvével ismét gazdagodott a nemzetközi Lavoisier-irodalom. Nem az életrajzi adatok új apró mozzanatait tárja fel ez a könyv, hanem egyrészt plasztikus korrajzzal, másrészt az eredeti tudományos értekezések modern szemléletű feldolgozásával tett határozott előrelépést. Különlegesen értékes a könyv gördülékeny stílusa, ugyanakkor szigorúan logikus szerkezete, szakmai megbízhatósága. • A könyv lényegileg három nagy részre tagolódik: az eiső fejezet Lavoisier