Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: I. Strube: Justus von Liebig

közéleti szereplésével foglalkozik, azzal, hogyan vált egyszerre tudományosan is elismertté, amellett pedig — mint fővámbérlő — az ország egyik jelentős pénzemberévé is. A legfontosabbak és a legsikeriütebbek azok a fejezetek, amelyek tudományos munkájának korszakalkotó eredményeit ismertetik, elsősorban a kémia nagy „forradalmi" átalakítását. A végső fejezetekben a szerző elfogulatlanul azt mutatja be, hogy milyen társadalmi körülmények határozták meg Lavoisier helyzetét a francia forradalom előtti és alatti időkben, s mi vezetett végre ahhoz, hogy az általunk ma olyan nagy tiszteletben álló forradalom a guillotine alá küldte a halhatatlan tudóst. Talán a kivégzés és a per részleteinek felelevenítését érezzük kissé aránytalanul túlhangsúlyozó ttnak. Ki kell emelnünk a könyv gondos idézési rendszerét, az ügyesen összeállítót,, kronológiai táblázatot, valamint a könyvben említett 60 tudós és politikus rövid de a lényeget kihangsúlyozó életrajzát. Szőkefalvi-Nagy Zoltán Irene Struve: Justus von Liebig. Biographien hervorragender Naturwissenschaftler und Techniker. Teubner Verl. Leipzig 1973. 110 p. J. v. Liebig (1803— 1873) halálának egy évszázados fordulójáról a Teubner Kiadó csinos könyvecske kiadásával emlékezett meg. Végigolvasva ezt a kiadványt meggyőződünk, milyen helyes volt újra írni arról a nagy német kutatóról, akiről eddig is szinte a legtöbbet írtak. Amint telnek az évek, évtizedek, halad a tudomány, változik annak fontossága az iparban, mezőgazdaságban, orvostudományban egyaránt. Történelmi távlatból egyre nagyobb bizonyossággal ítélhetjük meg egy tudós működését, valóban időálló eredményeit, útmutatását. A könyv szerzője, Irene Strube már több művében mutatta meg, milyen tehetségesen tudja összekötni a tudománytörténeti megbízhatóságot az olvasmányos feldolgozással. E könyvecskében igen jól ötvözi a méltató értékelést Liebig önéletrajzi feljegyzéseiből, s gazdag levelezéséből kivett kevéssé ismert találó részletekkel. így válnak autentikussá és érdekessé az életrajzi adatok, a gyermekkor évei, a bonni, erlangeni és a különösen nagy hatású párizsi tanulmányi idő emlékei. A könyv leghatásosabb fejezete azonban az, amelyben azt látjuk, hogyan kezdett Liebig dolgozni Giessenben rendkívül fiatalon (21 éves korában), mint egyetemi tanár, s hogyan sikerült 18 év alatt olyan oktatási rendszert kialakítania, amely az egész világon mintául szolgált, hogyan szerzett nemzetközi kutató gárdát, amelynek hatása kisugárzott az egész Földre. Giessenből indult el a modern szerves kémia és a mezőgazdasági kémia és még sok olyan kezdeményezés, amely a kémia tudományának és alkalmazásának történetében korszakalkotónak mondható. Jól mutatja be a szerző, hogy Liebignek nem kellett soha küszködnie elismerésért, csodáló környezet vette körül és a maguk arisztokratikus módján felettesei is méltányolták. Küzdenie kellett azonban önmaga gyenge fizikai erejével és olykor tévedéseivel, s ez a küzdelem mutatja legjobban Liebig emberi hatalmasságát. Amikor 1852-ben, 49 éves korában a kisvárosi környezetet münchenire cserélte fel, lényegileg be is fejezte életművét, ekkor kezdődött az az idő, amikor főleg a