Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: A. André Félix: Les débuts de l’industrie chimique dans les Pay-Bas autrichien

KÖNYVISMERTETÉS Anetté André-Félix: Les débuts de l'industrie chimique dans les Pays-Bas autrichiens, (A "kémiai ipar kezdetei az osztrák Németalföldön.) Éd. de l'Institut de Sociologie Univ. Libre deBruxelles. 1971. 148 lap. A fiatal szerzőnek ebben a könyvében az 1748—1795. közötti Belgium, az ún. „Osztrák Németalföld" vegyiparának megszületését írja le. A belga Hainaut tartományi Tudományos, Művészeti és Irodalmi Társulat díjnyertes dolgozatát azért jelentette meg a Brüsszeli Szabad Egyetem Szociológiai Intézete, mert a tudományos szintű, modern szemléletű technikatörténeti monográfiát példamutatónak tartotta. Most, amikor egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a magyarországi technikatörténet alapos feldolgozása sürgős szükségletet jelent, érdemes minden olyan kezdeményezést figyelemmel kísérni, amiből esetleg módszerbeli segítséget tanulhatunk. E könyv iránt fordul a figyelmünk azért is, minthogy a feldolgozott időszakban ugyanaz a Mária Terézia és II. József volt Belgium és Magyarország uralkodója. A könyv minden egyes sorából kitűnik azonban, hogy a perszonálunió ténye távolról sem moshatta el a két ország sajátságos földrajzi fekvéséből és történelmi múltjából adódó természeti és társadalmi különbségeket, amelyek sokkal inkább determinálták az ipar fejlődését, mint az uralkodó személye, mégha olyan uralkodókról is van szó, akik igyekeztek minden döntést saját maguknak fenntartani. A könyv bevezető része különösen érdekesen mutat rá a szerűnek arra, a további részekben is megmutatkozó törekvésére, hogy mindig tiszta fogalmakkal dolgozzon, hogy gondosan megkeresse egy-egy kifejezés korabeli és modern értelmezésének megegyező és eltérő vonásait. Maga a „kémiai ipar" kifejezése is definiálásra szorul. Ez a könyv az akkori „alapanyagok", a kénsav, a salétromsav és a szalmiáksó gyártását foglalja ez alá a fogalom alá, tudatosan kizárva a kémiai ipar fogalmából a mesterséges orvosságok készítését és a gálic-ipart, amelyek pedig az akkori vegyiparban elől járó államban, Angliában fejlettek voltak. Nem is említi azoknak az anyagoknál gyártását sem, amelyeket mi, a hazai viszonyaink szerint a vegyipar születésénél számon tartunk (salétrom-, hamuzsír-, sziksó-, timsó-gyártás), minthogy mindezek az iparágak Belgiumban akkor nem voltak jelentősek. A könyv első fejezete a korabeli irodalom gondos kritikai tanulmányozása alapján az említett alapanyagok akkori gyártási technológiáját és felhasználását, valamint ezeknek az iparágaknak angliai és franciaországi helyzetét tárgyalja, ezzel készítve elő a belgiumi helyzet tárgyilagos megítélését. Az első fejezet, amely az egész könyvnek több mint egy negyedét teszi ki, hasznos segítség más országok vegyipartörténelme részére is (annak ellenére,-hogy nem egy vonatkozásban kitűnik, hogy a szerző a kémiai kérdésekben kissé bizonytalan). A salétromsavat