Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Opitz László: Jedlik Ányos automatagépe

egy gyűrű körül, ez pedig vízszintesen fordulhat el egy csapágyházszerű tartón áthaladó csavarcsúcsok körül. Utóbbi tartó a csúszósínek padjához van hozzácsavarozva. A gép alaplemeze L alakú 6 mm vastag sárgarézlap. Az idomlemez hosszabb szára 290X166 mm, a kisebb 298x123 mm. A hosszabb szárú laprészen, hosszirányával párhuzamosan a munkadarabot hordó acélprizma fómvályúja, a rövidebb szárú részen pedig a csavarorsó vályúja nyert elhelyezést. Az utóbbi kinyúló ágának végén 4 mm vastag fémlemezre erősített 117X60X18 mm méretű, középen 148 X 15 mm nyílású fahasáb van hosszméretével függőlegesen az alaplemezre csavarozva. A fahasáb gép előtti lapjának felső részén egyetlen rézdarabból kimunkált, 3 mm 0-jű tengely befogadására alkalmas kettőshorog látható. A horgok oldallapjai a fahasáb nyílásába kissé benyúlnak. A horgokon átfektetett tengely alkalmas arra, hogy azon, a két horog között, egy kis vezetőtárcsa foroghasson. A kettőshorog közötti nyílás, illetve a tárcsa vonalában, a tűtartószerkezet padjának közepére felcsavarozott, sárgarézből gondosan kimunkált horgot látunk. A meglevő szerkezeti elemek és a fahasáb kettős horga között feltételezett tárcsa arra enged következtetni, hogy a pad horgába akasztott, a tárcsán át vezetett és súlyban végződő zsinór állandóan egyirányba húzta a padot és kiküszöbölte a csavartok és csavarorsó esetleges kotyogásából származó hibát. A csavarorsó vályújának a meghajtókerék felöli oldalán árammegszakítót találunk. Egymástól 136 mm távolságra, a vályútól gondosan szigetelt hengeres fejű csavarokkal 6X2,5 mm keresztmetszetű rézsín van felcsavarozva. A felerősítő csavarok között az érintkező befogadására alkalmas tolókát tetszés szerint beállíthatjuk. A sárgaréz sín egyik végén a villamos vezeték bekötésére recézett fejű csavar szolgál. A vályú oldalára 113X 27X 2 mm-es rézlap 35,5X 4 mm alsó kivágásán keresztül állíthatóan van felcsavarozva. A sárgarézlap további 2 vízszintes kivágása 87 mm hosszú, a felső összekötő részben 2 egymástól 74 mm belső távolságra szigetelő lapocska van beillesztve, az első összekötőn pedig 3 db, egymástól 37, ill. 18 mm belső távolságra. Az osztógépet meghajtó villamosmotor a sárgarézsín recézett fejű csavarjához erősített egyik pólusát a tolókára szerelt érintkező mindaddig zárta a sárgarézlap rézlap felerősítő csavarján keresztül, míg az érintkező rá nem csúszott a szigetelő lapocskák egyikére. A sűrűbb vonalkázáshoz szükséges kis menetemelkedésű, aránylag hosszúnak mondható csavarorsó elkészítése a XIX. sz.-ban még nagy nehézségbe ütközött. Bár Jedlik törekvése inkább arra irányult, hogy egyenletes sűrűségű, hibátlan profilú vonalakat húzzon gépével, mégis erősen foglalkoztatta a rácsvonalak sűrűségének növelése is. Egyik megoldásaként készítette el Jedlik a sajátkezű vázlata szerinti differenciálesavaros megoldást (9. ábra). Jedlik vázlata világosan mutatja elképzelését. A két csúcsával két csapágy közé befogott csavarorsó ennél az újabb megoldásnál két rögzített helyzetű csapágyban nemcsak forog, hanem tengelyirányban el is mozdul. Az egyik csapágyban simán forog és csúszik az orsótengely, míg a másik végén a menetes csapágyban a menetemelkedésnek megfelelően halad. A csavarorsó meghajtására szolgáló csigatengely nem fogaskereket, hanem az orsó sima tengelyére szerelt fogasdobot hajtja meg. Az orsótengely fele sima, erre van felerősítve a fogaskerékdob, vége pedig a simaperselyezésű tartócsapágyban forog és el is csúszhat. Az orsótengely másik felén egymást követően kétféle emelkedésű menet van vágva. A tengely végén levő kisebb menetemelkedésű rész menetes csapágyban forog, míg a nagyobb menetemelkedésűre anyaszerűen van felszerelve a karcolószerkezetet vivő szán. Az osztógéppel szokásos módon meghajtott diffe-