Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Bendefy László: Az abszolutizmus korának technikatörténeti anyaga az Országos Levéltárban

nyelvnek kizárólagos hivatalos használatát. A bányákban a nyugodt munka'és folyamatos termelés megbontását célzó kísérletek kivizsgálását és büntetését; az illetékes politikai szervek feladatává tette. 1852-ben Ferenc József a földmívelés- és bányászati minisztériumot megszüntette, és a földmívelés, erdészet és a bányászat ügykörét — teljes egészében — :

a belügyminisztérium joghatósága alá rendelte. Egyedüli kivételként a bányászati, erdészeti és mezőgazdasági iskolák kerültek a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ellenőrzése alá. Csupán 1857-ben, amikor Nádasdy Ferencet nevezték ki igazságügyi miniszterré, enyhült némileg a helyzet. Nádasdy ugyanis elrendelte, hogy a bányatörvényszékeknél a bányászati szakértő ülnököket az illetékes minisztérium vezető bányászati szakembereinek javaslata alapján kell kinevezésre előterjeszteni. Az Országos Levéltárban külön kezelik a bécsi Staats-archívból — a badeni levéltári egyezmény alapján — nekünk kiszolgáltatott iratokat. A „D 8: Általános iratok" osztályában találhatók azok az 1849-ből származó iratok, amelyek a bányatermékeknek és bányáknak a császáriak számára történő lefoglalása iránti intézkedéseket tartalmazzák. A „D 15: Világi alapítványi osztály" iratai között találhatók a szerencsétlenül járt, vagy elaggott bányászok segély iránti folyamodványai. A „D 40: Általános iratok" osztályán az állások iránt folyamodó bányászok iratai találhatók. Ezek tartalmazzák a folyamodó vagy a javaslatba hozott személy elmúlt és (az 1851-től számított) jelen politikai magatartására és erkölcsi életére vonatkozó hivatalos véleményeket is. (Nagyon tanulságos esetekkel találkozik ebben az állagban a kutató.) ••: A „D 46: Civil Section" elnevezésű osztályon őriznek mindennemű, az 1852^ és 1859 évek közötti bányászati és állami bányaügyi iratot (Az 1860. éviek hiányzanak.). A „D 51—55: Geringer Károly báró polgári ügyekben (1851-től) teljhatalmú császári biztos iratai 596 csomóból és 76 kötetből állanak. Óriási állag. Itt találhatók azok a bányaigazgatási iratok, amelyek a bányák üzembe helyezésére és zavartalan üzemeltetésükre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák; közöttük helyi polgári (politikai) biztosok kinevezési iratait és bizalmas jelentéseit is.i'A Geringer-íéle császári biztosi hivatalban az állami bányászat a VI. főosztályhoz tartozott; főnöke Zsitvay volt. (Megjegyezzük, hogy magánkézen bányát ném hagytak meg.) Geringer — felsőbb utasításra — 1851-ben megkezdte a korábbi magyar helytartótanács átszervezését „helytartósággá". A volt helytartótanács személyzetének még életben levő tagjai közül sokan — politikai okokból — nem számíthattak alkalmazásra; mások pedig önként vonultak vissza. A bányászati ügyek, miként Sashegyi írja, nem tartoztak ugyan a helytartóság jogkörébe, bizonyos vonatkozásokban azonban ilyen ügyekkel mégis foglalkozott. Az új bányatörvény tervezetet megküldték az illetékeseknek, s azok megjegyzéseivel együtt felterjesztették a minisztériumnak. Javaslatot tettek a zsidóknak a bányavárosokban való letelepedésére vonatkozó engedélyek kiadására. Közreműködtek a bányászok kéthetenkénti bérkifizetésének engedélyezésénél. A bányászmozgalmak letörésénél politikai főhatóságként is szerepet játszottak. Ha egyes községek bányászati ügyekben — nagyritkán — intézkedni merészeltek, a helytartóság a bányakincstár ellenintézkedését támogatva visszautasította a községek „jogbitorlását." A helytartóság külön kerületi főbiztosokat nevezett ki. Ezeknek fő feladatuk az