Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Bendefy László: Az abszolutizmus korának technikatörténeti anyaga az Országos Levéltárban

volt, hogy állandóan járják a kerületüket, és győződjenek meg a nép és a munkásság,, valamint az értelmiségi réteg hangulatáról. A legkisebb elégedetlenségről azonnal jelentést kellett tenniük. Az állami, kamarai bányászat és a postaigazgatás terét illetően a főbiztosoknak külön megbízatásuk volt: támogatniuk kellett az illetékes helyi szervek közigazgatási munkáját, és gondoskodniuk kellett e két munkakörben alkalmazott, politikailag kompromittált és megbízhatatlan egyének mielőbbi elbocsátásáról. A „D 101. Ipari és Közlekedési osztály" 1851—1853 közti anyagában (öszszesen 29 csomó és 2 kötet) elvétve bányaügyekkel kapcsolatos iratok is találhatók. 1855-ben — ideiglenesen — a helytartóság egyes osztályai vették át a bányafőhatóságok jogkörét, ők intézték egy ideig mindazokat az ügyeket, amelyeket a bányatörvény e hatóságok ügykörébe utalt. Ezek az iratok a „D 117. Altalános iratok " állagában vannak. 1860-ban — az „októberi diploma" értelmében ismét enyhült a helyzet. A viszszaállítandó magyar hatóságok közül elsőnek a „magyar királyi udvari kancellária" alakult meg Bécsben. (A sors iróniája, hogy a császár azt a Vay II. Miklóst nevezte ki főkancellárrá, akit korábban a szabadságharc támogatásáért atyja, Vay I. Miklós mérnök-tábornok által épített theresienstadti várba záratott.) A kancelláriai hivatal iratainak tárgya kiterjed a gazdasági élet minden ágára. Ez az iratanyag „D 185—190. M. kir. udvari kancelláriai levéltár" címen ma is együtt van, többé-kevésbé az iratok eredeti rendjében. (Változásokat okozott részint az anyag tudatos, korszerű csoportosítása; részint pedig az, hogy a háború alatt a levéltári csomókból a németek barikádokat építettek. Sok köteg széthullott, s ezek iratainak eredeti rendjét nem lehetett többé visszaállítani. A kancelláriai levéltár gazdasági iratai között találhatók a bányászatot érintő iratok: a bányakapitányságok és bányabíróságok iratai, turzási és szabadkutatási engedélyek; bányavám, mértékületék, bányaadó, bányajog és egyéb, hasonló vonatkozású iratok, valamint az egykorú bányai telekkönyvek. Gazdag anyagot talál itt a természettudományi vonatkozásokat kereső kutató, a bányákat károsító elemi csapásokról (földrengések, bányaomlások, bányatűzekről, vízbetörésekről stb.) szóló iratokban. Az iratokból megállapítható, hogy mivel az intézkedést kívánó ügyek száma folyton nőtt, de a tisztviselői státust nem bővítették, az elintézetlen ügyeké minden vonalon, így a bányaügyek terén is nagymértékben megnövekedett. (Jellemzésül: míg 1847-ben a helytartótanácsi ügydarabok száma kb. 49 000 volt, a kancellária hatáskörét átvett „visszaállított helytartótanács" 1862-ben már 129 000 ügyiratot iktatott. A legjobban megnövekedett ügyirat-forgalom a földtehermentesítési ügyek után éppen a bányászati ügyeket illetően mutatkozott. Ezért a bányászati osztály létszámát is meg kellett emelni az új főhivatalban. A „D 202. Kereskedelmi, ipari és közgazdászati osztály" levéltári iratanyaga, amelybe 1861-től a bányászati vonatkozású iratok is tartoznak, a háború alatt majdnem teljesen elpusztult. Ez a gazdaság- és bányászattörtóneti szempontból rendkívül értékes anyag a barrikádokra került és egyetlen csomóra való, (kiterítve tehát 20—25 cm vastag) iratanyagot lehetett a hóból, sárból megmenteni. Ezekhez még két kötet: egy lajstrom- és mutató könyv, valamint egy felszerelési jegyzék tartozik. Az egykori iratok tartalmáról tehát a lajstromkönyv ad némi felvilágosítást ; az elveszett iratok nagyrésze azonban Bécsben felkutatható lenne, de ezzel a feladattal részünkről még senki sem foglalkozott. Végül még egy: a „222. IX. Gazdasági kútfő" elnevezésű állag tartalmaz bányászati vonatkozású iratokat az 1862—1867 közötti évekből. Ez az anyag 1925-