Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Székely György: A szabványosítás történetéből

SZÉKELY GYÖRGY* A SZABVÁNYOSÍTÁS TÖRTÉNETÉBŐL „A szabvány olyan közzétett leírás, amely ismétlődő műszaki-gazdasági feladatok egységes, következetes és legkedvezőbb megoldását tartalmazza". (Magyar szabványtanfolyami jegyzetek alapján.) A szabványosítás, az egységesítési törekvések egyik jelentős ága hosszú történeti múltra tekint vissza. Egykori megoldások ma is élnek, vagy alapját képezték egyes későbbi műszaki-gazdasági-kulturális szabályozásoknak. Évezredes, évszázados hagyományok, parancsok és minták egykori leírásai, vagy számos muzeális lelet arról tanúskodik, hogy elődeink is keresték már a szabványosításhoz vezető utat. A cserélhetőség — mint a szabványosítás funkcióinak egyike — igényként és megoldásként már a rabszolgatartó társadalom korában jelentkezett. Az ősközösségi társadalom, — majd a rabszolgatartó társadalmi rend korszakából és a feudalizmus idejéből számos olyan megoldás ismeretes, amely már a mai szabványosításunk csírájaként értékelhető. Ezek közé tartoznak például a neolit korszaki csúszkák, emelők, római korbeli szelepek, csapok, tolózárak szabványszerű megoldásai, ahol is az illesztési elv és pl. a sorozatok megállapíthatóak. Mezopotámiai mértani és számtani megállapítások (szokások) pl. a kör kerülete, egyenletek, az óra 60 percre osztása, modulrendszer elv stb. A középkorból eredő olyan mértékegységek, amelyeket újkori vagy legújabbkori jogi szabványozások rendeztek és korszerűsítettek. (Pl. Yard.) A történelem előtti kor egységesítési törekvései és az ősi ókori szabványok A régészeti ásatások tanulsága szerint megállapítható, hogy a használati tárgyak típus szerinti elkülönülése sok-sok ezer év előtt megtörtént. A leletek az ősember fejlődési képességére vetnek fényt és az ősi ösztönös műszaki logikára engednek következteni. Neolit korszaki balták tökéletes furatai pl. nemcsak a mai eszkimók baltáira emlékeztetnek, hanem sok egyezőséget mutatnak egyes, 1966-os gyártású, USAban készített baltákkal is.

1 Le Corbousier szerint az ősember „tervezési elve" sok esetben érvényes a mai építészetben is. Számos szakíró a legősibb szabványoknak az írás és a számjelek kialakulását tekinti, ugyanígy az ókori mértékegységeket, pénzegységeket és az időszámítás módját.

2 Ezek a megoldások már — széles körben alkalmazva — egybeesnek a történeti kor kezdetével, amelyet általában a sumerok megjelenésétől számítanak. A korai ókori népek fektettek le olyan alapokat, amelyek mai szabványainkban is érvényesülnek. A sok megoldásból pl. azt idézzük, hogy a sumerok osztották az órát 60 percre, és a babilóniaiak szerint a kör kerülete 360 fok volt. Az ősi ék* Magyar Szabványügyi Hivatal, Budapest