Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Sisa Béla: A szárazmalmok utolsó emlékei

13. ábra. A szarvasi szárazmalom, malomház, keringősátor, javítóműhely (foto: Mihalik Tamás) malom műemléki helyreállítása 1969-ben kezdődött meg az Országos Műemléki Felügyelőség tervei alapján. A helyreállítás feladata a rossz állapotban levő malom teljes felújítása és üzemképessé tétele volt. Az utólagosan a malomházhoz épített takarmányos szint és a keringősátorhoz csatlakozó kocsiszint elbontották. A keringősátor házitéglából készült. A téglapilléreket rossz műszaki állapotuk miatt cserélni kellett, mert további teherhordásra alkalmatlanná váltak. Csak a javítóműhely melletti két, eredeti téglapillér maradt meg. Az új pillérek az eredetivel megegyező méretben készültek. A keringősátor tetőszerkezete is erősen megrongálódott. A korhadt, fertőzött elemeket cserélni kellett. Az új és régi szerkezetet arról lehet megkülönböztetni, hogy az újonnan beépített elemek nem látható felső oldala fűrészelt felületként jelentkezik.. Az egységes belső térhatás érdekében az új faanyag látható felülete bárdolt minőségben készült. (Az eredeti szerkezet is úsztatott bárdolt fenyőfa volt.) A világos szerkezeti elemeket diópáccal festették be. A tölgyfából készült császárfa tető túlnyomó része, a csúcsdísz legfelső része teljesen elkorhadt. Nagy Gyula tanulmányában, melynek adatait Tomka Sándor szárazmolnártól kapta, egyértelműen csillagnak nevezi ezt a díszt. Csillagdísz a népi építészetben még ma is megtalálható a Szabolcs-Szatmár megyei gémeskutak csúcsdíszként, és a református fejfák díszeként is gyakran alkalmazták. Megnevezése mindkét esetben csillag. Az eredeti császárfa a csúcsdísszel együtt konzerválás után a múzeumba került. Mivel az új csúcsdísz egy része (csak a csillagdísz) rekonstrukció, a császárfa