Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Sisa Béla: A szárazmalmok utolsó emlékei

14. ábra. A szarvasi szárazmalom megnyitásakor történt köles hántolás (fotó: Kunkvács László) nem egy darabból készült, hanem a tetőn túlnyúló része csapolással kapcsolódik a szerkezeti császárfához. Ha ugyanis bármikor a további kutatások során kiderülne, hogy e következtetés téves volt, kis munkával és költséggel a csúcsdísz bármikor cserélhető. A malomháznál visszaállították az eredeti nyílászáró rendszert, a tető szerkezetén kicserélve a rossz szerkezeti elemet. Az oromfalnál a macskalépcsőt elbontották és a tetőt az oromfal elé nyújtották. Belül a kőpad alatti deszkázatot, valamint a galéria karfáját is kiegészítették. A karfa tüzetes vizsgálata után valószínűnek látszik, hogy az eredeti lépcsőfel járat a kőpad jobb oldalán volt. Elképzelhető az is, hogy a jelenlegi őrlőberendezés is egy későbbi átalakítás eredménye, de erre hivatkozó adattal vagy utalással nem találkoztunk. Elkészült a kőpad profilírozott korlát alatti áthidaló gerendájának kiegészítése is. Ezen a gerendán a daráskő alatti része az egyik átalakítás alkalmával szabálytalanul kivágták az 1836. évszám közötti részt. Az évszám között — az utolsó zárazsmolnár lányának Borgulya Györgynének (szül.: Tomka Julianna) közlése szerint — címer volt. Nagy Gyula tanulmányából tudjuk, hogy az építtető a Bolza gróf-család volt, aki ebben az időben kapta a grófi címet, s így érthető, hogy az új címer a szárazmalom díszíthető helyén is jelentkezett. A szatmárcsekei szárazmalomnál az építtető birtokos család még a nevét is felíratta. Előfordult más malmoknál is hasonló megoldás. Az 1862-ben épült Késik