Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Bendefy László: Az abszolutizmus korának technikatörténeti anyaga az Országos Levéltárban
levéltári rendet meg kellett változtatni és az egész anyagot a mai levéltári elveknek megfelelően át kellett csoportosítani. Ez a módosítás azonban az anyagnak is előnyére vált, mert a bevezetett szigorú rend minden időkre a kutatás könnyebbségét és zavartalanságát szolgálja. A műszaki munkálatok szervezése az önkényuralom korában Az 1849. júniusától 1850 végéig tartó katonai kormányzati időszakban a műszaki munkálatok Magyarországon szinte teljesen megbénultak. A fejlődés elsp jelei a provizórium időszakában (1851. január—1853. április) mutatkoztak. Megállapítható, hogy a községi elöljáróságokig lebontott fokon ekkor történt az első lépés a tűzrendészet, tűzvédelem és a középítkezések intézményessé tételére. A politikai főhatóság gondoskodott az ország-, a megye- és a községi határok megjelöléséről és fenntartásáról, valamint a határsértések megakadályozásáról. Pótolták a határköveket és táblákat. Ugyancsak a politikai hatóságok ügyeltek az építészeti előírások megtartására, a szárazföldi- és a vízi utak karbantartására ós fejlesztésére. Szabályozták a műszaki hatóságok hatáskörének felső szintjét, és e téren igyekeztek érvényre juttatni a demokratikus elveket. A politikai fórumok műszaki kérdésekbe csak akkor avatkoztak be, ha pörösködés támadt az érdekeltek között, vagy ha a műszaki létesítményhez az anyagi alapot a politikai hatóság nyújtotta. Egyházi épületeket, templomokat és iskolákat állítottak helyre és számos újat építettek. Osztrák mintára tervezték a földművelési, az erdészeti- és a bánya-ügyet. További „fejlődés fokot" jelentett az 1853 májusától 1800. júniusáig tartó definitivum időszaka. Ez időben a bécsi Udvar minden igyekezete arra irányult, hogy — az országot öt részre szakítva — Pest és Buda politikai, közigazgatási és kulturális életének hatását csökkentse. A kerületi székhelyek kijelölésével a műszaki közigazgatás is decentralizálódott. A kerületi főnökök jó szakemberek voltak, de tele birodalmi öntudattal és magyar gyűlölettel. Bár 1854. május 1-én az ostromállapot hivatalosan megszűnt, még évek múlva is folytak az igazoló eljárások, s ezek végeredménye a titkos minősítő lapokra került. Kikutatták, volt-e a műszaki tisztviselő rokonságában valaki, aki részt vett a negyvennyolcas szabadságharc elő^ készítésében, vagy a Habsburgok trónfosztásának kimondásában. Számos mérnök s bányamérnök azért volt kénytelen elbujdosni, mert honvédként, honvédtisztként részt vett a szabadságharcban 14 . Akire pillanatnyilag nem tudtak politikailag terhelő adatokat rábizonyítani, azt évekig titokban figyelték. A besúgókat jutalmazták, így vesztette megyei hites főmérnöki állását 1851-ben Vörös László azért, mert Kossuth-bankókat találtak lakásán 14 . Lányi Sámuelnek puszta gyanú miatt kellett a Tisza-mappáció éléről elbujdosnia 15 . Folytathatnánk a sort. Az eredmény az lett, hogy néhány óv leforgása alatt az a kitűnő magyar mérnök gárda, amely a pesti Institutum Geometricumban vagy Selmecen, Szencen szerezte diplomáját, szinte egy szálig eltűnt a vezető mérnökök sorából. Néhányan alantas beosztottként maradhattak meg régi hivatalukban. E szomorú állapotokon csak Vay II. Miklós kancellár hivatalba lépése segített. Vay azonban, sajnos, rövid ideig volt kancellár, s utána ismét az Udvar célkitűzéseit kiszolgáló vezetők következtek. Mindamellett a helyzet hónapról-hónapra érett és a hatvanhetes kiegyezés felé vezetett. Ennek a lassú átmenetnek azonban nagyon maradandó következményei lettek. Áz állásukból elüldözött magyar mérnökök új munkahelyeken (földbirtokosoknál éhbérért! 15 ), néhányan, — de nagyon
