Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Bendefy László: Idb. Vay Miklós és Born Ignác szerepe a Tokaji-hegység földtani megismerésében

Vay Miklós és Born Ignác Vay Ábrahámnak az Alsózsolcától és Goloptól Tolcsváig terjedő térségben több kisebb birtoka volt, közöttük szőlőbirtokok is. Halála után ezeken a három testvér: József, Dániel és Miklós osztozott. A két fiatalabb fivér katonáskodott, József pedig nem óhajtott beleavatkozni öccseinek birtok-ügyeibe. Ezért Miklós, amikor kapitányi rangban és fél szemmel odahagyta a katonai pályát, Zsolca, Golop, Tállya és Mád környéki birtokait teljesen elhanyagolva találta. Gazdatisztjei a szó szoros értelmében kifosztották (3 és 5*). Hogy valamiképp rendbeszedje háztáját, néhány birtoktestet eladni vagy bérbeadni kényszerült, a megmaradtakon pedig a legbelterjesebb gazdálkodást vezette be. Zsolcai kúriáját is eladta bátyjának, maga egy parasztházban húzódott meg. Külföldi útjain szerzett tapasztalatai alapján korán felismerte, hogy birtokain, vagy azok közelében értékes ásványi nyersanyagok találhatók. A kaolin mibenléte és műrevalósága ez időben még ismeretlen volt. Talált azonban opált, s ezért minden igyekezetével azon volt, hogy nemesopál-lelőhelyekre bukkanjon. Ebbeli kutatásait megkönnyítette az, hogy a vörösvágási (eservenyicai) nemesopál-előfbrdulásokat ismerte. A Vay Miklós és Vay József közti levélváltásban (36) már 1780 körül és később több ízben szó esett a Tállya és Tolcsva környéki opálokról. Hogy az általa talált opál pontosan honnan származott, nem tudjuk. E tekintetben Hoffer András közlésére vagyunk utalva. Hoffer (12) szerint opálelőfordulás van a Zsebrik-tetőn, de a leggazdagabb opál előfordulás az Ingvár DNy-i oldalában, a Gilip-patak völgyében található. Legjelentékenyebbek és legnagyszerűbbek a termális szakasz kovaanyag le- és berakodásai, valamint a hegy DK-i végén található telérszerű forráslerakódás. A telér csapása ÉNy-DK-i, vagyis párhuzamos a Gilip-patak közeli szakaszával. Hossza 60 m, szélessége 5 —8 m, teljes magassága 10 m. Az anyag főtömege húsvörös jáspopál és opál, alárendelten lila, sárga tejopál és kalcedon. A hegy keleti alján levő régi völgyzáró gát közelében a kőzet nagyon likacsos. Ezekbe a likacsokba rakódott le a nemesopál. A kőzet, a hegyoldal foltos a sok opáltól és nemesopáltól. A likacsok falát — Hoffer szerint — kalcedon vonja be. Színe különböző. Igen gyakran halvány rózsaszín, barna, barnásszürke, vagy a kloridtól zöld és csak ritkán mutatja a kalcedon tulajdonképpeni eredeti kék színét. A kalcedon a likacsokat ritkán tölti ki teljesen. Rétegére gyakran kvarc rakódott. Ez idegen anyagoktól gyakran sárgás vagy zöldes színűre festett, és az apró likacsokban sejtkvarcként jelenik meg. A likacsok belsejében legbelül — mint legutoljára kivált anyag — opál található. Ez sem tölti ki mindig a teret. Az opál többféle. Leggyakoribb a tejopál. Gyakori az üvegopál (hyalit) is. Ha nem tölti ki teljesen az üregek belsejét, akkor fürtös alakot vesz fel. A calcholong már ritkább. A tejopál számos változatban ismeretes e vidéken. Olyan sorozatot lehet összeállítani belőlük, amelyben egyrészt az egyes tagok színe megy át fokozatosan kékbe és kékesszürkébe, másrészt ugyanakkor fokozatosan átlátszóbbakká is lesznek. Előfordulnak szép színjátszó opálok, sőt világszem (oculus mundi) is. Főként vörös és zöld színt játszanak, de a színjátszás kivételesen a nemesopál tűzóig és ragyogásáig fokozódik, írja Hoffer (12). Az abaujszántói Nagy-Bányahegyen Szabó J. is említi a „Jásp"-ereket (31). A szép kalcedon és opál előfordulások 8 m mélységig (a bányában) mindenütt megtalálhatók.