Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Lengyel Zoltán: Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület - Bendefy László: Geodéziai és Kartográfiai Egyesület

mányai és Bendefy Lászlónak az 1891. évi Ság-hegyi kísérleti mérésekről írott részletes tanulmánya a „Vasi Szemlé"-ben ('72/1. sz.) jelent meg. Van a magyar tudomány és technika történetének még egy olyan fejezete, ahol mi magyar kutatók — részben a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület támogatásával — szintén kivettük a részünket, és ez a metrología; közelebbről a métrológiának a premetrikus hossz-, terület-, súly- és űrmértékek egységeinek cgs-rendszerben való meghatározásával foglalkozó ága. Itt röviden csak az Országos Mérésügyi Intézetnek 50 éves fennállása alkalmából 1959-ben kiadott Emlékkönyvére utalok, amelyben a fenti mértékekről a középkori hossz-, terület- és űrmértékekig visszamenően több értékes tanulmány jelent meg. Kruspér István életművéről talán a legrészletesebb áttekintő értékelés ugyancsak ebben az Emlékkönyvben olvasható. Ez irányú munkásságunkkal bekapcsolódtunk a nemzetközi kutatásba is. Két kutatót (Bendefy L. és Nemeskéri Kiss I.) ugyanis a zágrábi Tudományos Akadémia égisze alatt megalakult, majd az UNESCO keretébe beépült Metrológiai Bizottság tagjául hívott meg. A bizottság feladata az országonként különböző középeurópai premetrikus mértékegységeknek cgs-rendszerben való meghatározása és a különböző variánsok összehangolása. A bizottság központja Zágrábban van. Legvégül, de nem utolsó sorban, a kartográfiatörténeti kutatásoknak hazánkban eddig példátlan előrehaladásáról kell néhány szót ejtenem. Az 1950-es, 60-as években — az azóta sajnálatosan elhunyt — Gazdag László, a kartográfiai kutatás nagy ígérete, egész sor város és község (Battonya, Győr, Orosháza és Nógrád m.) régi és újabb térképeinek bibliográfiai pontosságú leírását tette közzé. Fodor Ferenc pedig a Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtárának kiadásában a régi vízrajzi térképekről három kötetnyi katalógust adott közre, s emellett megírta a magyar vízimórnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérési stb. munkálatainak eredményeiről szóló munkáját (1957). Egy másik, igen jó kötet az Institutum Geometricum, azaz a pesti egyetem MérnökiIntézetének történetét tárgyalja nagy részletességgel (1954). E kötet igen nagy érdeme, hogy kivonatosan közli az Institutum 1956 őszén elégett anyakönyvének a geometrákra vonatkozó adatait. A Levéltárak Országos Központja kb. 18 évvel ezelőtt elrendelte valamennyi állami (ma már megyei) levéltárban őrzött térképek számbavételét és összeírását. Később pedig megkezdte e térképjegyzékeknek rotaprint-sokszorosítású katalógusokban való közreadását. Ebben az évben jelenik meg e térképkatalógusok 20. és 21. kötete, s ezzel az ország valamennyi megyei-, valamint a fővárosi levéltárában őrzött és ismert kéziratos térképeinek adatai nyomtatásban hozzáférhetővé, megközelíthetővé válnak. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a megyei levéltárakban és a múzeumokban — részben az iratok között, feltáratlanul — még mindig rengeteg számba nem vett régi, kéziratos térkép lappang. Térképkatalógus kiadását tervezi a Hadtudományi Levéltár is. Több kötete gépírásban már nyomdára kész állapotban van. Mielőbbi megjelentetésük igen kívánatos lenne. Ugyancsak kiadás előtt áll az Országos Levéltárban feltárt, mintegy 23 000 darabot számláló, ezideig az iratok között ismeretlenül lappangott térképanyag, amely a már korábban ismertekkel együtt túlhaladja a 40 000 darabot. Ennek feldolgozásával lényegesen teljesebb képet nyerünk a magyar térképészetnek a törökkorszak után bekövetkezett rohamos fejlődéséről. A szóban forgó anyag mennyisége közel kétszerese az Országos Levéltár 1968. évi térképállományának. Feltárása az Országos Vízügyi Hivatal és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet anyagi segítségével történt.