Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)
BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Pénzes István: Gépipari Tudományos Egyesület
PÉNZES ISTVÁN* GÉPIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET A legtöbb ember hagyománytisztelő. Régmúlt idők emlékei megragadják az újfelé törekvőt, ha mégoly mának élő is. Az érzelmi hatás tanulság nélkül nyomtalanul eltűnhet. A technikatörténetnek, mint a haladás egyik eszközének, társadalmi haszna éppen abban van, hogy az emberben gondolatokat kelt és tanulságokra késztet. S a múlt, bár holt, mégis megtermékenyítheti az alkotás folyamatát. Ez a lehetőség azonban csak akkor lesz eleven erővé, ha csoportosítva és kiemelve az ismeretekben élhet. Az előrehaladás tehát a társadalmi igényeknek, a technika ágazatai kölcsönös fonódásainak, a múlt tanulságainak és a jelen tapasztalatainak eredője. É kiragadott tények ismerete késztette a Gépipari Tudományos Egyesület vezetőit műszaki hagyományaink ápolására. A Gépipari Tudományos Egyesület Műszaki Emlékbizottsága 1963. június 12-én tartotta alakuló ülését. Ez az időpont azonban nem kezdete volt a munkának hanem egyik szükségszerű láncszeme. Egyesületünkben műszaki nagyjaink emléke, ápolásának eszméje egyidős az egyesületi tevékenység megkezdésével. Ám a gondolatok megszületésétől az első lépések megtételéig is hosszú volt az út. A munka a GTE. Szerszámgép Szakosztályában a régi szerszámgépek fényképének összegyűjtésével 1958-ban kezdődött. Öt év alatt, 1963-ig, az elődök szellemi kincsének összegyűjtéséről számos további elképzelés keresett utat magának. Ezek közül talán legjelentősebb volt az MTESZ égisze alatt tervezett Magyar Műszaki Almanach létrehozásának terve. De az erőfeszítések csak akkor hoztak sikert, amikor a szükséges következtetéseket levonva, Gál Ödön, Egyesületünk akkori főtitkára az egyesületi V. B. határozatából Szőke Béla okleveles gépészmérnököt bízta meg a munka folytatásával. A megbízást a Bizottság összehívása követte, amely megalakulása óta tevékenykedik. Az egyesület vezetői a Műszaki Emlékbizottság elé azt a feladatot tűzték, „hogy az elhunyt műszaki nagyjaink emlékének megörökítése érdekében" tevékenykedjék. Az elhunyt nagyjaink egyes életrajzának a munkásság bemutatásával utalni kellett a műszaki kultúránk művelésében betöltött tevékenységre. Műszaki emlékeinket, nem ritkán még ma is közöny övezi. Feladatunk segíteni a fásultság eloszlatását. Technikatörténeti kutatásainkat nagy szintkülönbségek jellemzik. Vannak részletekig feltárt adataink és vannak elfelejtett értékeink. Műszaki kultúránknak vannak regényes hősei és vannak alig ismert nagyságai. Kutatásaink eredménye sem az aktív műszaki társadalmunkban, sem a felnövekvő nemzedékekben nem eléggé ismert. Célunk közreműködni a tudatosítás és a hatás kibontakozásában. Elterjedt szokás a fejlődés rohamosságának emlegetése. Ám a szüntelen változás hatásterében — technikatörténeti ismeret hiányában — nagy az „újrafeltalálás" veszélye. A műszaki alkotóink elkészült és készülő életrajzainak olyan mélységűeknek kellett és kell a jövőben is lenniük, hogy majdan segítsék technikatörténeti monográfiák megírását. A GTE Műszaki Emlékbizottságának 9 éves munkájából a következő eredményeket érdemes megemlíteni: — „Műszaki Nagyjaink" életrajzai sorozat eddig megjelent három kötete; — Ganz Mauzóleum restauráltatása; * Gépipari Tudományos Egyesület, Budapest
