Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - Szabadváry Ferenc–Rajnai Rudolfné: Az Országos Műszaki Múzeum helyzete és a további tervek

Lehet, hogy az országgyűléseken elhangzott ilyen vagy hasonló felszólalások vezettek ahhoz, hogy az 1808. évi XVIII. t. c. értelmében a magyar föld és szellemi termékeit gyűjtő Magyar Nemzeti Múzeumban a többi osztályokkal egyidejűleg technológiai osztály is létesült, hogy „a hazai ipar fejlődése Magyarországon készült termékeken, eszközökön és gépeken is bemutatható legyen..." Kezdeményezésünk világviszonylatban is az élenjárók közé tartozott, s 1812ben egy osztrák természettudós — Megerle v. Mühlfeld — ezt példaként állítja az osztrákoknak. Hanem, mint annyi más élenjáró kezedeményezést Magyarországon, ezt sem követte igazi kibontakozás. A Magyar Nemzeti Múzeum technikai osztálya — bár igen sok értékes tárgyat megőrzött — nem tudott a többi osztályokhoz hasonlóan fejlődni, kibontakozni és nem volt képes betölteni kijelölt feladatát, ami nem is csodálható annyi sokoldalú feladat mellett. Az 1840-es évek után ismét felmerült különböző fórumokon egy ipari múzeum alapításának szükségessége. 1873-ban a kérdés tanulmányozására és előkészítésére 100 tagú bizottság alakult. A nagy létszám ellenére a bizottság mégis ért el eredményeket, mert csakhamar a törvényhozás is foglalkozott az üggyel. Végül azonban nem műszaki múzeum hanem iparművészeti múzeum alakult. A kérdés azonban nem került le a napirendről s az Iparegyesület az Iparművészeti Múzeum alapszabályainak 1879-ben tett közzététele után újra sürgette, most már a bécsi Technologisches Gewerbemuseum analógiájára egy ipari múzeum létesítését, mely számára Budapest Főváros már telket is biztosított. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezésére 1883ban megalakult a Királyi Magyar Technológiai Iparmúzeum. Ezt 1883. június 24-én hivatalos keretek között ünnepélyesen meg is nyitották. Alapszabályai szerint a Technológiai Iparmúzeum feladata a magyar ipar támogatása és fejlődése szakismeretek szemléleti úton való terjesztésével. A Múzeum ideiglenes otthonban nyílt meg a Kerepesi úton, de csakhamar átkerült a József körút és a Népszínház utca sarkán levő épületbe. A Conservatoire des Arts et Métiers célkitűzéseihez hasonlóan megfogalmazott alapszabályukat úgy értelmezték a Múzeum első vezetői, hogy az iparfejlesztést leginkább az szolgálja ha az ipar számára mechanikai és kémiai anyagvizsgálatokat végeznek. Ez a jelleg oly mértékben dominálóvá vált, hogy 1896-ban a kultusztárca az intézményt átadta a Kereskedelemügyi Minisztériumnak. A nevét egy ideig még viselte, majd végül abból is eltűnt a múzeum szó és felvette a Technológiai Anyagvizsgáló Intézet elnevezést. Műszaki Múzeum tehát megint csak nem lett. Megint felmerült a közvéleményben ennek szükségessége s 1910-ben azt olvashatjuk a Magyar Kémikusok Lapjában, hogy a kereskedelmi miniszter a magyar technika legnevezetesebb alkotásainak megőrzésére egy Technikai Múzeum államköltségen való felállítását határozta el. A szervezést a miniszter már meg is indítja s a felmerülő kiadásokat az iparfejlesztési alapból fedezi. A múzeum létesítését a kormány fontosnak tartja, mert attól lehet félni, hogy a nagy nyugati múzeumok, amelyek hazánk területére is kiterjedő gyűjtést indítottak meg, a legértékesebb technikai műemlékeket az országból kiviszik. Nyilván a pár évvel előbb alakult müncheni Deutsches Museum-ra célzott elsősorban a kereskedelmi miniszter, amely akkor már valóban megszerezte: Mechwarth András első hengerszékét, Bánki Donát első motorját, a Pollák-Virág féle gyorstávírónak és Zipernowsky Károly transzformátorának első példányait. A múzeum létesítése iránti kezdeményezés most a Magyar Mérnök és Építész 10* 147