Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - Szabadváry Ferenc–Rajnai Rudolfné: Az Országos Műszaki Múzeum helyzete és a további tervek

Egylettől indult ki. A Minisztérium több tisztviselőjét tanulmányútra is elküldték a müncheni Deutsches Museumba. Az 1911. évi költségvetésben a Minisztérium már hitelt kért a múzeum szervezésének előkészítésére. Miután a dolgok akkor sem mentek túl gyorsan, mikor az első világháború kitört, a múzeum ügye még mindig sajnos csak a szervezés állapotában volt, s a háborús időkben le is került a napirendről. Egyedül Lósy-Schmidt Ede nem adta fel a harcot, 1921-ben a saját szakállára, mint a Mérnök és Építész Egylet főkönyvtárosa a lakásán kezdte, majd az Egylet különböző helyiségeiben folyatatta a gyűjtést. A mérnöktársadalom és a magyar gyáripar különböző fórumainak sürgetésére a kormányzat 1934-ben megint napirendre tűzte a műszaki múzeum ügyét s megbízta a múzeum szenvedélyes propagátorát, Lósy-Schmidt Edét, hogy keressen megfelelő épületet a gyűjtemény számára. Ezt a Délivasút Igazgatóság épülete negyedik emeletének hét szobájában találta meg, majd ehhez megkapta még a volt vasúti orvosi lakás három helyiségét is és 1935. március 6-án a Rádió bejelentette a magyar közönségnek a Magyar Műszaki Múzeum megalakulását. A fáradhatatlan szervező kiállításában bemutatta az addig összegyűjtött tárgyakat. A szűk helyen ez természetesen nem volt túl látványos, nem volt túl reprezentatív, s nem volt határozott kiállítási koncepciója sem. Anyaga elsősorban magyar vonatkozású emlékekre terjedt ki, de nem csak a technikára, hanem az általános természettudományok, a műszaki kutatás hazai történetére is. A MÁV 1939-ben felmondott a múzeumnak mivel szüksége volt a helyiségekre. A kereskedelmi kormányzat a kassai Vasútigazgatóság épületét jelölte ki a múzeum új helyének. A gyűjtemény átszállítása meg is történt. Kassán a tárgyak éveken keresztül raktárakban hevertek, majd a háborús események következtében kallódtak. Az elmúlt években államközi megegyezés született s 1967-ben ebből a gyűjteményből egy töredék visszaérkezett hazánkba a Keletszlovákiai Múzeumból. A műszaki múzeum gondolata — mely az elmúlt másfél évszázad óta annyiszor felmerült — természetesen a felszabadulás után újra ós nyomatékosabban került napirendre, hisz a tudománynak és a technikának a társadalom fejlődésére való nagy befolyását kendőzetlenül a dialektikus materialista világnézet állapította meg. 1954. február 24-én megjelent a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 4. sz. törvényerejű rendelete, mely gondoskodott a műszaki és ipari emlékek védelméről Magyarország területén. Majd a törvényerejű rendelet következő lépéseként a Minisztertanács 14/1954. sz. rendelete alapján megalakult a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport, mint a törvény végrehajtó szerve. A rendelet kötelezővé tette a műszaki emléknek minősülő tárgyak bejelentését. Az előírt határidőig azonban csupán 56 db tárgy bejelentése történt meg. A Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport nagy intenzitással végezte a műszaki emlékek felkutatását. Ma a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport, az 1964-ben épült új raktárában közel 7000 tárgyat őriz meg és mintegy 1500 tárgyat az ország különböző helyein, mint védett műszaki emléket tart nyilván. Mindazonáltal Magyar Műszaki Múzeum még mindig nincs! Ha valami társadalmi igény, akkor az valamilyen formában utat tör magának. A Műszaki Múzeum korunkban, a tudományos és technikai forradalom korában, társadalmi igény, művelődési, tudományos és pedagógiai szempontból szükséges.