Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Zsigmond: Az Alduna szabályozás múltjából

egy 1 mm), nemcsak a későbbi térképeknek, hanem a tervezéseknek is alapjául szolgálhattak. (Jellemző, hogy a térképanyag a múlt század végi szabályozásokat végrehajtó Ker. Minisztérium terv- és térképtárából került az Orsz. Levéltárba.) Ezt a tényt nemcsak az idézett emlékirat ismerte el, hanem — többek között — ugyanezt hangsúlyozta másfél évtizeddel később, 1895-ben H. Arnold professzor is a Német Mérnök Egyletben (VDI) tartott beszámolójában: „ Vásárhelyi nagy éleslátással és rendkívüli szakértelemmel végrehajtott munkáinak eredményét egy, 1834. dec. 15-én kelt, jelentésben foglalta össze, amellyel maradandó emléket állított magának, mint „a legjelesebb vízépítő mérnökök egyikének"; mert a mederviszonyok részletes és szemléletes bemutatása, valamint az egyes zuhatagok lelkiismeretes megfigyelése és leírása minden későbbi tervezés számára éppúgy kiinduló pontul szolgált, mint ahogy alapja volt a végleges építési tervnek is. "

10 És ez az, ami az eddigi Vásárhelyi-méltatásokban nem kapott kellő hangsúlyt. Pedig a későbbi tervek gondosabb összehasonlítása mindenkit meggyőzhet arról, hogy a tervezések is a Vásárhelyi által felvetett javaslatok nyomán haladtak. Éppúgy áll ez a hadvezetőség által készíttetett J. Meusburger- és 67. Wex-féle 1854. évi tervre, mint W. Mac Alpinnak. a DDSG megbízásából készített tervére (1871), valamint az osztrák — magyar — török vegyes bizottság (1781) és a külföldi szakértők 1879. évi terveire illetve terv-változataira. Mindezek lényeges vonásaikban csupán az első, Vásárhelyi-féle tervek variánsainak: a technika haladásának és az újabb tapasztalatoknak megfelelően továbbfejlesztett változatainak tekinthetők.

3,11 Sőt e tervek olykor nem is annyira előrehaladást, mint inkább — különösen a nyílt csatornás változatokban! — visszalépést jelentettek Vásárhelyi elgondolásaihoz viszonyítva. így például a Vaskapu (Prigrada) sziklaszirtjét megkerülő oldal-csatorna, a Vaskapu-csatorna, — minden terv-változatban — Vásárhelyi elgondolásán alapul. És Vásárhelyitől ered a később ismételten felbukkanó, de — korszerű formában és gigantikus méretekben! — csak napjainkban megvalósult elv is, hogy a hajózási akadályokat vízlépcsők létesítésével kell megszüntetni. Vásárhelyi ugyanis tervében egyszerűen ésszerűtlennek minősített minden más megoldást, amely nem vízlépcsővel kívánja áthidalni az egyes zuhatagos szakaszokon — elsősorban a Vaskapunál — fennálló vízszín esést illetve szintkülönbséget.

12 A zsilipes-vízlépcsős megoldás későbbi képviselői is elismerték ezt, amikor ismételten Vásárhelyire hivatkoztak. így pl. először az Osztrák Mérnök- és ÉpítészEgylet e célból kiküldött munkabizottságának több tagja. Közülük A. Oelwein nemcsak Vásárhelyi tekintélyére hivatkozott, hanem még érvelésében is az ő szavait idézte: „Ha a világ első technikusai előtt azt a kérdést vetnők fel, hogy két hajózható folyót, (jelen esetben: folyószakaszt, K. Zs.) amelyek egymástól nincsenek távolabb 1 300 ölnél, s amelyek közül az egyik 16—17 lábbal mélyebben fekszik, mily módon.lehetne összekötni, akkor nézetem szerint egyhangúlag csatornát hoznának javaslatba — kamara zsilipekkel. Csakis csatornával, kamarás zsilip nélkül senki sem javasolná az összeköttetést. . ."

13 Ismeretes, hogy a múlt század végi szabályozási művek elkészülte után a vontatásnak a Vaskapu-csatornában mutatkozó nehézségei azonnal nyilvánvalóvá tették a munka továbbfejlesztésének szükségességét. H. Luther, a kivitelezési munkálatok egyik fővállalkozója (kiváló német mérnök, hajógyáros) az elektrotechnika újabb vívmányainak felhasználásával ekkor terjesztette elő az első vízerőművel egybekötött vízlépcső tervét (1898).

14 Az újszerű tervet melegen támogató H. Arnold professzor, a zsilipes-vízlépcsős megoldás szükségességét bizonyító cikkében —