Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pest-budai iparosok szerszámkészlete a reformkorban

nyek harcoltak azért, hogy a mesterek lássák el őket a szükséges eszközökkel.

77 Törekvéseik azonban nem értek célt. A szórványosan előkerült hagyatéki leltárak szerint a reformkorban a vándorló varga és csizmadia legények mestereikhez képest jelentős szerszámkészlettel rendelkeztek. 1847-ben Kovács János morvaországi vargalegény felszerelésében egy kalapácsot, egy fogót, 10 árt, négy simító fát, 9 vasat cifrázó szerszámot, 2 ráspót, egy kifeszítő bőrt, egy kis fogót, két kést, egy csizmahúzó vasat, egy vasaló szerszámot, egy tűtartót, egy görbe kést találtak.

78 A csizmadiák apró szerszámai közé kalapácsok, vasfogók, varró árak, cifrázó szerszámok, vasgyűrűk, szögek, ráspók, stb. tartoztak.

79 5. Élelmiszeripar Pest-Buda lakossága a reformkorban rohamosan nőtt. A növekvő igények kielégítésére az élelmiszeripar is gyors fejlődésnek indult. Egyik ága sem tartozott a sok szerszámot használó iparok közé. A lakosság hússal való ellátásáról a hentes és mészáros céhek gondoskodtak. A két iparág Pesten és Budán a XIX. században vált szét. A hentesek sertés, a mészárosok marhahúst dolgoztak fel. A mészárosoknak a XIX. század elején még saját vágóhídjaik voltak, azonban az 1840-es évektől mindkét város nagy gondot fordított a városon kívül elhelyezett vágóhidak építésére.

80 A mészárosok fontos szerszámai voltak a taglók, búbos fejszék, amelylyel az állatot fejbevágták, mielőtt a vágóhídra vitték. Az állatok feldarabolásához bárdot, húsvágó szekercét használtak. A csontokat fűrésszel aprították fel, a bőr lenyúzásához görbekéseket, kaparókat használtak. A hentesek szerszámkészlete hasonló volt a mészárosokéhoz. A belső részek és a vér feldolgozása is a mesterséghez tartozott, így lényegesen több konyhaedénnyel rendelkeztek, mint a mészárosok.

81 Mindkét iparág mestereinek voltak kocsii és lovai, valamint felszerelt hentesboltjuk, mészárszékük megfelelő tárolási lehetőségekkel és mérlegekkel. A pékműhelyek legfontosabb része a kemence volt. Sütőtere tojásdad alakú, nagysága 2 X 3 m. A XIX. századi kemencéket kizárólag fával fűtötték. A kenyér, zsemle tésztát kádakban, teknőkben készítették elő. Ezek az eszközök vörösrézből vagy fából készültek. A műhely felszereléséhez tartoztaka mérlegek, súlyok, liszteszsákok, sziták, ládák, sómalmok, sütőformák, pereces, zsernlés tálak, tálcák, felvonó kötelek, kosarak stb.

82 Az italkészítő mesterek felszerelése a többi élelmiszeripari céhhez hasonlóan egyszerű volt. A sört, pálinkát kádakban főzték, majd hordókban tárolták. Az edények vörös vagy sárgarézből, néha vasból vagy fából készültek. A mézeskalácsos mesterek eszközkészlete konyhafelszereléshez hasonlított. Sajátos eszközt jelentettek a fából készült, bevágott mintával díszített bábsütő formák.

83 Az élelmiszeripari mesterek szerszámainak értéke csak néhány Ft volt. Általános következtetések A reformkori pest-budai kézművesek szerszámkészlete a tőkés termelés kialakulásának viszonyait tükrözi. A gyáripar megjelenése, a céhes szervezetek bomlása, a kézműipar általános hanyatlása tükröződik a mesterek műhelyének felszerelésében is. Az iparosok — alkalmazkodva az új körülményekhez — gyakran kereskedést is űztek, műhelyeiket és szerszámaikat csak esetleges javításokra használták. Az is 5* 67