Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pest-budai iparosok szerszámkészlete a reformkorban

A faipari termékek közül a dísztárgyakat, játékokat az esztergályosok készítették. A fa mellett szarut, borostyánkövet is használtak alapanyagként. A pesti mesterek a XVIII. században a budai céhhez tartoztak, azonban 1839-ben sikerült önálló céhlevelet szerezniük. A műhelyekben központi helyet foglalt el az esztergapad (Drehbank, Werkbank), amely a munkadarabokat forgatta. Kiegészítő szerszámaik a körzők, szögmérők, vékony fúrók, vésők, vonókések, gyaluk, nyeles és kézi kössük voltak. Wagner Lipót budai mester műhelyében 1846-ban 66 vFt 6 x értékű szerszámot találtak. A mester két esztergapadot állított fel. Apró szerszámkészlete 25 ráspóból, 14 kupás-, 15 deszka-, 9 keskeny vésőből, 12 faragókésből, 8 kanalas, 3 rövid fúróból állt.

39 Obreiter Mátyás pesti esztergályos szerszámkészletének értéke 58 pFt 40 x = 146 vFt 40 x. Műhelyében 5 esztergapad, 5 satu, 2 fúró, 2 ráspó, 2 kis fűrész stb. található halála után. Árukészlete minimális. Szerszámainak értéke kb. 2%-át teszi ki tiszta hagyatékának. (6020 Ft 24 x).

40 A fát megmunkáló szerszámok között a XIX. század elején sok hasonlóságot találunk. A szerszámok fő csoportjai: 1. munkapadok — gyalupad, esztergapad, szívószék, talpfúrószék 2. a munkapadok tartozékai: a) forgácsoló szerszámok: gyaluk, vésők, fúrók b) ütőszerszámok: kalapácsok 3. közösen használt szerszámok és eszközök: a) faragó és daraboló szerszámok: bárd, balta, szekerce, fűrészek b) enyvolvasztó edények, fenőkövek, tégelyek stb. A szerszámok egy része a kisiparban és a javítómunkánál ma is használatos. A finomabb kidolgozáshoz készített fanyelű vésők, fúrók, kis kalapácsok minden kisiparos és barkácsoló műhelyében megtalálhatók.

41 Leghamarább a nagy erőkifejtést kívánó szerszámokat tudták kiszorítani gépekkel. Ezért kevésbé ismertek ma már pl. a kádárok és bodnárok említett speciális eszközei, (pl. mellfúrók, kapacsok, vonókések, szívószékek stb.) A műhelyek felszerelésének értéke nem mutat nagy eltéréseket. Az asztalosoknál a szegényebb mesterek szerszámkészlete átlagosan 100 — 200 vFt, a jómódúaké 200 vFt felett; a bodnár, kádár, esztergályos szerszámok értéke műhelyenként 100 Ft körül van. Viszonylag legolcsóbbak a kádárok szerszámai, legdrágábbak az esztergályosok finom munkához beállított eszközei. A faiparban nagy számmal tevékenykedő kontárok műhelyének értéke kb. fele a mesterek műhelyének. 2. Fémipar Pest-Budán a XIX. században a fémművesség általában hanyatló tendenciát mutat. A behozott vasáruk, szerszámok, gépek konkurrenciája elsorvasztja a városi körülmények között nem életképes vasfeldolgozó iparokat. Ugyanakkor az igények megnövekedésével új fémek és ötvözetek feldolgozására is sor kerül, (pl. cin, sárgaréz, bronz), ami az egyes iparágak differenciálódását, új céhek megjelenését eredményezi. A két városban az egyik legfontosabb fémfeldolgozó iparág a piaci lehetőségek miatt a nemesfémművesség volt. A pest-budai mesterek mindkét városban aranyezüstműves céheket hoztak létre még a XVIII. században. A reformkorban már az óratokkészítők, később az ékszerészek is a céh kereteibe tartoztak. Az arany-ezüstművesek szerszámai kis terjedelműek voltak. Munkapadjukon satut helyeztek el a nyersanyag befogására. A gyűrűket húzópadon és nyújtóhengeren alakították ki.