Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

(gyári készítményekként) használtunk. Ezeket megfelelő sorrendben — robbanásveszélyre való tekintettel különösen nagy gonddal — összekevertük és acetonnal a duplájára hígítottuk. Az előkészített darabok az így létrejött folyadékba helyezve vákuumkemencébe kerültek, ahol 250 hgmm nyomás biztosításával itatódtak át. Mielőtt az anyag kocsonyásodásnak indult volna, a vákuumból kiemeltük. Ilyenkor még az anyag a fa felületéről könnyen lemorzsolható. Ezután a poliészter esetleges maradványait acetonnal végzett gyors, felületi kezeléssel távolítottuk el. Ennek eredményeként a felületek anyagszerűsége tapin- . tással is érzékelhetővé vált. A teljes kikeményedésig a tárgyat nyomás alatt tartottuk. A ragasztást és kiegészítést ugyancsak poliészterrel végeztük. A megfelelő szín elérése érdekében földfestéket, a tömítésre pedig azbesztpehely adalékot használtunk. A kiegészített részek megmunkálása hagyományos asztalosszerszámokkal történt. A fújtató darabjai a kezelés után visszanyerték eredeti formájukat, az előző restaurálásnál történt zsugorodás megszűnt. (I. tábla 2, 3, 4, 5, kép). Ez az eljárás lehetővé tette, hogy az eredeti felületet beható vizsgálatnak vessük alá és teljes bizonyossággal kimondhassuk, hogy a kifújócsőből megtalált eredeti darab, — amely az újra restaurálásnál visszanyerte eredeti alakját és formáját, — a fújtató felső lapjának egyikéhez tartozott. A fújtató lapjain, a konzerválás következtében olyan jelek mutatkoztak, amelyeknek alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy Holl Imre: „Mittelalterliche Funde aus einen Brunnen von Buda" c. könyvében közölt rekonstrukciós rajz módosításra szorul. Az ott közölt fémzsanéros megoldásra semmi jel sem utalt az újra konzervált darabokon. Ezzel szemben a fújtató alsó részén félkörös ívben enyhén benyomott rész volt látható, alig észrevehető lyukakkal, amelyek valószínűleg a bőr felerősítésére utalnak. Az alsó és felső részeket képző darabok peremrészein lapos szöghelyek váltak jól láthatóvá, amelyek ugyancsak a bőr felerősítésére szolgáltak. A darabok világosan bizonyítják, hogy a fújtató lapjainak csuklós mozgását nem fémzsanér biztosította. Ezt a funkciót egy megfelelően formált bőrdarab látta el. Az e formában történő rekonstrukció mellett szólt az is, hogy az összegyűjtött és tanulmányozott korabeli ábrázolások kivétel nélkül ilyen rekonstrukciós megoldást mutatnak. Ezek után kerülhetett sor a mi újrakonzervált darabjaink összeállítására. Ez a munka jelentette a restaurátor számára a legizgalmasabb és egyben a legnagyobb feladatot. A kifúj ócsövet az alsó laphoz erősítettük, az ott világosan láthatóvá vált mélyedésbe. A felső lapot az alsóval eredetileg harmonika redőzésű, szélesebb bőrcsík fogta össze, a lapok pereméhez erősítve. E lap kapcsolatát a kifújócsővel ugyancsak bőr biztosította. Miután az eredeti bőrrészekből darabok nem maradtak fenn, rekonstrukcióként fólia alkalmazását véltük legcélszerűbbnek. Ez a megoldás a rekonstrukciós jelleget jól kifejezi. A felső lap szabadon mozgó. A fólia redős kialakítása a mozgást a megfelelő határok között biztosítja, így a fújtató rekonstruált állapotban is működik. (I. tábla 8, 9 kép). A Budapesti Történeti Múzeum értékes faanyagú leletei között restaurálás szempontjából figyelmet érdemel még két kisméretű asztali edény, amelyek szin-