Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

tén az I. kerület Dísz tér 10. sz. ház kútjából kerültek elő és amelyeket Holl Imre a már idézett könyvében megemlít, s rekonstrukciós rajzokon bemutat. Ezek a tálkák ugyanolyan módon lettek konzerválva mint a fújtató, kiegészítési módjuk azonban lényegesen eltér a fújtatónál alkalmazott technológiától. Ezeknél poliészteres kiegészítés helyett polivinilkloridos (PVC) kiegészítést alkalmaztunk, amely a ritkábban használt eljárások közé tartozik ugyan, a tálkák esetében azonban ez látszott leginkább célravezetőnek. A kiegészítésre szolgáló massza alapanyaga PVC megfelelő arányban adagolt lágyítókkal — jelen esetben diizooktilftalát és dibutilszebacát — gyúrjuk össze. A megkívánt színt földfestékek adagolásával állítjuk be. Mindkét tál dongás szerkezetű. A negatívot az eredetiben megmaradt oldaláról szilikonkautsukkal készítettük. A negatívot a donga mindkét oldaláról egyszerre készítettük. Kötés után az éleken felvágtuk. Az előkészített PVC masszát a negatívba begyúrtuk, és az egészet egymáshoz erősítettük. A formába bedolgozott PVC 160 Celsius fokra hevített szárítószekrénybe került. A szárítószekrényből 20 perces „sütés" után kivéve, a darabok hideg folyóvíz alatt megkeményedtek. A hidegvizes kezelés időtartama alatt még van lehetőség arra, hogy a hajlásszöget és domborulatot — amennyiben ez a negatív formák összekapcsolása során teljes pontossággal nem volt biztosítható, — megfelelően korrigáljuk a szilárdulási folyamat teljes befejeződése előtt. Kikeményedés után a PVC alakját már nem változtatja. Mindkét tálka oldalfalát alkotó dongák külső felületén azonos magasságban jól kivehetően szabályos mélyedés fut körbe, amely kétséget kizáróan a dongákat összetartó „abroncs" helyéül szolgált. Eredeti darabok az összetartó abroncsból sajnos nem maradtak ránk. AII. tábla 2. képén látható tálka finomabb erezetű, pereme kissé kifele hajlik, s külső oldalán fehér festéknyomok láthatók. A kiegészítéseket acetonban oldott földfestékkel színeztük. Az egyes dongadarabokat a fenéklaphoz és egymáshoz „Epamin III." epoxi alapú gyantával ragasztottuk. A kisebb sérüléseket kvarcliszttel töltött epoxi gyantával egészítettük ki. A megfelelő színt a PVC-hez is használt földfestékkel értük el. Ennek a kiegészítési eljárásnak a legfőbb erénye, hogy a fa textúráját s legapróbb részletekig visszaadja. Ezt az eljárást olyan esetben ajánljuk, amikor azonosan ismétlődő darabokra van szükségünk az eredeti forma helyreállításához. Formahűség, textúra tekintetében feltétlenül ez a kiegészítési módszer a korszerű múzeológiai igényeket a legmagasabb fokon kielégíti. Mindkét tálka (II. tábla 1, 2 kép) főbb mérete azonos. Korabeli ábrázolásokról** jól kivehetően; rendeltetési céljukat tekintve is megegyeznek, azonos célt szolgálnak. Faanyaguk azonban eltérő. A műanyagkémia mindig újabb és újabb lehetőségeket kínál, amelyeket a restaurátornak figyelemmel kell kísérnie, hogy új eljárásokat keresve és találva, a hathatós műtárgyvédelmet elősegítse. Mindkét eljárás biztosította a Budapesti Történeti Múzeum leleteinek feltehetően hosszabb ideig tartó biztonságát, s lehetővé vált, hogy kiállításainak legszebb darabjai közé kerüljenek. * AR TIA PRAHA 1967. **Zoroslava Drobna DIE GOTISCHE ZEICHNUNG in Böhmen 35. tábla.