Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

VIRÁG LAJOSNÉ* FAANYAGÚ LELETEK KONZERVÁLÁSA ÉS RESTAURÁLÁSA A Budapesti Történeti Múzeum birtokában levő faanyagú leletek szinte kivétel nélkül kútból kerültek elő, rendeltetési céljukat tekintve legnagyobb részük felismerhetetlen állapotban. A tárgyakat egy idő után restaurálták. Az akkoriban ismert konzerválási eljárások és restaurálási módszerek azonban nem állták ki az idő próbáját, s mind tartósság, mind formahűség tekintetében revízióra szorultak. A bemutatásra előkészített emlékanyag tartósságának kézenfekvő igénye mellett, egyre nagyobb súllyal kerül előtérbe a formahűség igénye, amely fogalomban természetesen nemcsak a tárgyak eredeti és restaurált formájának geometriai azonossága értendő, hanem az anyagszerűség, a textúra és a színeknek az idő múlásával sem változó fenntartása is. Az utóbbi évek technikai haladása, és ezen belül a vegyészet valamint a műanyagipar fejlődése megfelelő alapot szolgáltatott olyan eljárások kidolgozásához, amelyeknek gyakorlati alkalmazása lehetővé tette a múzeumi restaurátori munkával szemben támasztott, összetett követelmények kielégítését. A Központi Múzeumi Igazgatóság Múzeológiai Technológiai Osztálya élt a technikai fejlődés eme lehetőségével. Műanyagokkal folytatott kísérletei eredményeként Szalay Zoltán főrestaurátor olyan eljárásokat dolgozott ki faanyagú leletek konzerválására, amelyek a tapasztalat szerint maximálisan kielégítik a fent vázolt igényeket. Faanyagú leletek konzerválására és restaurálására a kimunkált eljárások közül legmegfelelőbbnek a meglevő farészek — kellő előkészítés utáni — műanyaggal történő átitatása, s a hiányzó részek ugyancsak műanyaggal történő kiegészítése bizonyult. A Múzeológiai Technológiai Osztályon évekkel ezelőtt ily módon restaurált középkori emlékek — tányérok, tálak, kanalak, és egy sajtár — az idő múlásával is meggyőzően igazolják az eljárás technikai megbízhatóságát és múzeológiai helyességét. A tapasztalat bizonyítja, hogy az alkalmazott eljárással kezelt fa a légköri és hőmérsékleti változásokat' tágabb intervallumban is jól viseli, szilárdsága nem csökken, eredeti textúrája nem változik, természetes színét visszanyeri és azt meg is tartja. A közelmúltban további, múzeológiai szempontból igen értékes középkori használati tárgyak restaurálására került sor, hasonló elvek alapján és technikai eljárás szerint. A munkát a Központi Múzeumi Igazgatóság Múzeológiai Technológiai Osztályának laboratóriumában, Szalay Zoltán irányításával végeztük. A most restaurált anyag egyik kiemelkedő darabja az a XIV. sz.-ban készült kézi fújtató, * Budapesti Történeti Múzeum