Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

legújabbkori törmelék eltakarítása után a kút szájától egyforma, igen sűrű, régészeti leletekben gazdag fekete iszap következett, csak a kút alsó harmadában volt melléklet nélküli, lazább szerkezetű üledékes anyag. A telek építéstörténetének elenyészően kevés adata a fenti megfigyelés. A Dísz tér 8. számú telek középkori történetéről csak kevés adattal rendelkezünk. Lócsy Erzsébet kutatásai alapján feltételezherjük, hogy Haüy 1687-es térképe középkori elrendeződést mutat.

28 Haüy, térképe elkészítésekor újonnan csak az erődrendszert, városfalakat, erődített palotákat mérhette fel, a polgárváros telektömbjeit pedig egy már meglevő telekkönyvből, felmérésből, vagy más dokumentumból másolta át. Kutunk ezen a térképen a 108 —109. számú telkek választóvonalára esik, ezt a két telket viszont 1696-ra már egyesítették, egy tömbként ábrázolták.

29 Fontana metszetén a Szent György templomtól E-ra földszintes, emeletes házak, vagy romok látszanak, körülöttük bódészerű építményekkel.

30 Pataki Vidor a Szent György templomtól É-ra eső terület okleveles adatait szűkszavúan értékeli, a fokozatosan beépülő piactér későbbi objektumaival sem foglalkozik részletesebben.

31 A középkori épület és kút történetének meglehetősen kevés adatával rendelkezünk, de ugyanúgy nehéz helyzetben vagyunk, ha a kútból származó leletegyüttes egyes csoportjait vizsgáljuk. A kútból előkerült leleteink közül legkevesebbet a fa edényekről és más faanyagú használati eszközről, vagy azok töredékeiről tudunk. A tárgyakat készítési mód szerint tárgyaljuk, faragott, kádár és esztergályozott készítmények csoportosításban. Faragott készítmények A leletegyüttes első csoportjába a háztartás konyhai műveleteiben használt edényeket soroltuk. A sótartót (kat. sz:I/l.) és a dagasztóteknőt (kat. sz:I/2.) mind a mai napig ugyanabban a formában használják, az idők folyamán csak annyi változás történt, hogy manapság a sótartót szögekkel állítják össze, a Dísz téri darabot pedig facsapokkal készítették. A faragott készítmények legjelentősebb csoportját a szinte analógiák nélküli budai fakanalak alkotják. A nyersanyaguk, funkciójuk, formájuk szerinti csoportosítás elvégzése után ugyanazt a megállapítást tehetjük, mint az előző két tárgyról. A konyhai főzőkanalakat (kat.sz:II/3—9.) változatosabb méretben korunkban is a főzés különböző műveleteiben használják kavarásra, fűszerek beszórására. A ritkábban előforduló, jobb minőségű fából gondosan faragott kanalakat változatos formában asztali használatra készítették. A Dísz tér 10. számú telek kútjából előkerülteket Holl Imre 4 típusba sorolta, valamennyi kanál nyele szögben törik, lapjuk majdnem kerek, körte, csepp és elnyúló körte, vagy elnyúló cseppalakúak.

32 Az ezektől eltérő formájú kanalakat egy újabb csoportba kell sorolnunk. Ezek nyelei változatos hosszúságban maradtak meg, szögben törve csatlakoznak a nyújtott formájú mély öblös laphoz. (Kat.sz:III/19—21.) A Dísz tér 10-ben előkerült kanalaknál nagyobb méretűek, étkezésnél nehézkesen használhatták őket, inkább merítőkanalak lehettek. XIII —XIV. századi merítőkanalat több észak-európai és szovjetunióbeli ásatásból is ismerünk,

33 de ezek más formájúak, más méretűek, a budai kanalak egyik csoportjához sem kapcsolhatók. 3 Technikatörténeti Szemle VI. 33