Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

A magyarországi és szomszédos területeken készült művészeti alkotások, elsősorban oltárok és grafikai illusztrációk részleteiben ismerhetjük fel a kanalainkkal rokonvonásokat mutató darabokat. XV. századi ábrázolásokon rövid és hosszú nyelű kanalakat egyformán láthatunk, egy 1430—1440 között készült táblaképen szent Erzsébet hosszú nyelű kanalat tart,

34 és az 1500 körül készült berzenkei Mettercia oltáron Márta szintén hosszúnyelű kanalat tart,

35 viszont egy 1510— 1520 közötti táblakép töredéken Mária anyja kezében rövid nyelű kanál van.

38 A Dísz tér 10-ben levő kút asztali használatra készült kanalai gondosan faragottak és szerényen díszítettek, (Kat.sz:III/12—23.) Az első csoportba tartozó, majdnem kerek fejű kanalakat is díszítették, a nyél lapos, kettős metszett „tollal" csatlakozik a fejhez, (kat. sz:III/18— 19.) vagy a nyelek végeit fejezték be valamilyen faragással. (Kat.sz:III/20—21.) Ez a díszítmény a XV. században is gyakori, fából

37 és fémből

38 készült kanalak nyeleit gyakran gömbölyded végződéssel fejezték be. A többi kanalat (kat.sz:III/12— 17.) a nyél és a fej csatlakozásánál kettős bemetszéssel díszítették, a nyelek végeit pedig kettős ferde síkban lemetszették. A munkaeszközök csoportjában legkiemelkedőbb lelet egy kisebb méretű kézifújtató. (Kat.sz :IV/25.) Restaurálását — Holl Imre rekonstrukciójától

39 bizonyos mértékben eltérő formáját — Virág Lajosné készítette el

40

. A fújtatókat évszázadokon át különféle iparágakban, mezőgazdaságban, háztartásokban a legváltozatosabb méretben használták. A fenti fújtatót a Dísz tér 10. szám alatti kút egyéb leletei alapján Holl Imre a XIV. század első felére keltezte.

41 Évszázados mesterség volt a fonás is, ugyanolyan módszerrel és felszereléssel dolgoztak. A katalógusban szereplő orsóbotokat a fújtatóhoz hasonlóan a kutak egyéb XIII—XIV. századi leletei alapján keltezhetjük. (Kat.sz. :IV/27—29.) A XIV—XV. századi ábrázolásokon gyakran látjuk Évát fonás közben, lábai előtt az orsóbotra csavart fonallal.

42 A további faragott készítmények közül két fésűt emelünk ki. Egyik szokatlan méretével, (kat. sz.:V/35.) másik díszítésével hívja fel a figyelmünket. (Kat.sz: V/34.) Középső részén csiszolt mezőben kör-körökből álló díszítés van. A fésűket az eddig felsorolt tárgyaktól készítésmódja is elkülöníti, új szerszám, a fűrész nyomait láthatjuk rajtuk. A csontból készültekhez hasonlóan először a fésű alakjának megfelelően téglalapalakú lemezt készítettek, s ezután ritkábban és sűrűbben a lemez két oldalán kifűrészelték a fogak közeit, középen egy keskeny sávot hagyva.

43 Erre a sávra került a Tárnok utca 5—7. sz. telek kútjából származó fésű díszítése, amelyet egy újabb eszközzel, többélű fúróval készítettek.

44 Kádár készítmények Már a XIII. század első felében változatos méretben készültek a dézsák, csöbrök, vödrök, sajtárok, hordók, kádak stb. egész Európában.

45 A gdanski ásatások XIII. századi rétegeiből 1—22 liter térfogatú edényeket ismerünk.

46 A budavári kutakból előkerült dongák, aljtöredékek is változatos űrtartalmú edényekből származnak. (Kat.sz: VII/41 —46.) Egyetlen dézsát állíthattunk össze, csak a dongákat összefogó abroncsot kellett kiegészíteni. (Kat.sz: VII/40.) A fából készült használati tárgyak közül a dongákból összeállított kádárkészítményeket a XIV—XV. századi ábrázolásokon már rendkívül formagazdagságban, használatuk valamennyi formájában láthatjuk. A középkor legelterjedtebb asztali edénye, az abroncsokkal összefogott, dongákból álló tál, vagy csésze is kádárkészitmény volt. A számtalan régészeti lelet és ábrázolás azt tanúsítja, hogy a VII—XVI. századig egész Európában használták.