Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

A XIV—XV. század fordulóján jelentek meg önálló mesterekként a faiparosok a városi iparban.

18 Ekkor a faipar még gyűjtőfogalom, kádárok, asztalosok, szekrénygyártók, esztergályosok, bognárok tevékenysége nem öltött határozott kereteket. A XV. század végén jelentek meg a történeti forrásokban az első esztergályos céhek. Budán egy 1487-ben kelt oklevél tanúsága szerint

19 a budai magyar pintérek, kádárok, esztergályosok egy céhbe tartoztak. A Budai Jogkönyv is egy céhbe tartozóaknak említi az esztergályosokat és az asztalosokat.

20 1459-ben Kassán

21 szintén közös céhben vannak a bognárok és az asztalosok az esztergályosokkal. E korszakban az esztergályosokat külön csak a bártfai adólajstromok említik.

22 A történeti adatok, a Dísz téri esztergályozott faáruk, és a királyi palota területéről előkerült csontok alapján feltételezhetjük, hogy a XIV—XV. század fordulóján nemcsak a királyi palota területén dolgoztak esztergályosok, hanem a Várnegyedben is. Azt, hogy a Dísz téri tárgyakat kik készítették, a tárgyakon levő változatos bélyegek ellenére sem tudjuk eldönteni. Ezek azt bizonyítják, hogy az esztergályozott faárukat olcsóságuk ellenére becsben tartották. A bélyegek egy része analógiák nélküli, Holl Imre arra a megállapításra jutott, hogy valamennyi égetett és bekarcolt jegy tulajdonjegy lehetett.

23 A Dísz téri fa edények készítésmódjuk, formájuk tekintetében analógiák nélküli XIV. századi darabok, a XIV. századi faipar kiemelkedő készítményei. A XV. században kezdődő történeti adatokból kiderül, hogy a rugózó vesszővel ellátott, szinkronikus lábhajtású esztergán a középkor későbbi évszázadaiban is készülhettek hasonló darabok,

24 de már a céhszervezetbe tartozó mesterek műhelyeiben. Ásatásoknál fa elég ritkán fordul elő, csak speciális közegben marad fenn. A budavári kutak nagy számban tartalmazhatnak fa anyagú leleteket, de eddig csak a Dísz tér 8, Dísz tér 10, Űri utca 42. és a Tárnok utca 5—7. számú telkeken volt kútfeltárás. 1966 nyarán az I. Dísz tér 8. számú üres telken elkezdődtek egy új, modern épület alapozási munkálatai. A XX. század elején épített palota

25 pincefalainak elbontása után középkori falrészletek és két betemetett kút nyílása került elő. Miután megkezdték a kutak kitisztítását, rövidesen kiderült, hogy mindkét kút változatos régészeti leleteket tartalmaz. Az egyik kút leletanyagára általánosságban az jellemző, hogy valamennyi tárgy XIII—XIV. századi, az évszázadokon át használt, azonos formájú és anyagú tárgyak mellett csak a XV. vagy későbbi századra jellemző tárgyat nem találtunk. Az 1,4 m átmérőjű kutat a felszínről mélyítették a telek Űri utca felőli részén. A középkori ópületrészletek alaposabb kutatását nem végezhettük el, de azt megállapíthattuk, hogy a kút egy középkori épület egyik pincehelyiségéből nyílott. A kút pereme a feltárás megkezdése előtt erősen megrongálódott, és így kávára, vagy valamilyen vízkiemelő szerkezetre utaló jelenséget nem figyelhettünk meg. A Várhegy több tucat ismert kútja közül csak a Dísz tér 10. számú telken a Gerő Győző által 1954-ben feltárt kút használatát rekonstruálhatjuk.

26 Ezt a ház pincéjéhez tartozó barlang aljából mélyítették a márgába, téglából falazott, szögletes kürtőt építettek hozzá, és így használták a felső pincéből. A Dísz téren a sziklafelszín rendkívül változatos, a 8. számú teleknél majdnem a mai szintig felmagasodik.

27 A középkori házak építésekor a pincéket is a sziklából vájták ki. A Dísz tér 8. és 10. számú telkeken a kutak méretbeli különbségei kronológiai különbségeket nem jelentenek. Mindkét kút leletanyaga egységes jellegű, egyidejű betöltés, azonos időszakra jellemző régészeti anyaggal. Ez a betöltés — a régészeti leletek tanúsága szerint — a XIV —XV. század fordulóján történhetett, és ezután a kutat többé már nem használták. Az egész telket egyenletesen beborító