Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Király Árpád: Magyar Elektrotechnikai Egyesület

A technikatörténeti kutatások során az elektrotechnika történetével, főleg annak vonatkozásaival nemcsak érdemes, hanem kötelességünk is foglalkozni. Az elektrotechnika történetének kutatását az alábbi csoportosítás szerint legcélszerűbb folytatni: 1. Az elektromosságot termelő és felhasználó gépek, berendezések szerkezetek fejlődéstörténetének ismertetése és a fejlődés egyes szakaszait képviselő termékek gyűjtése. 2. Az erősáramú elektrotechnika ipari, kutatási és oktatási intézményeinek története. 3. Az elektrotechnika nagy személyiségei, kutatók, feltalálók, professzorok munkássága, eredményeiknek feltárása, gyűjtése és publikálása. Az Egyesület vidéki szervezeteinek vezetősége számára 1968. októberében Sárospatakon tartott összejövetelén merül fel először hivatalosan a magyar elektrotechnikai emlékek gyűjtésének szükségessége. A Magyar Villamos Művek Tröszt Vezérigazgatója támogatásával a Budapesti Elektromos Művek Üzemi Szervezete kezdte meg a gyűjtés előkészítési munkálatait. A gyűjteményi tárgyak elhelyezésére a vállalat a Kaszásdűlői transzformátorállomás megszűnt vezénylőtermi épületét ajánlotta fel, míg a gyűjtés személyi feltételeinek megteremtésére a vállalat nyugdíjas dolgozóiból külön csoportot szervezett. A gyűjtés haladéktalan megkezdésének szükségességét még az is indokolta, hogy az illetékes államigazgatási szervek ebben az időben kedvezményes kiselejtezési eljárást engedélyeztek, amelynek következtében a gazdálkodó vállalatok a régi eszközöktől való minél gyorsabb szabadulásban voltak érdekeltek. A kiselejtezési kampány azzal a rendkívüli veszéllyel járt, hogy az anyagi ösztönzés előtérbe helyezése következtében kiselejtezik és megsemmísitik az elektrotechnika történetében szerepet játszott készülékek és berendezések utolsó példányait is. Gyűjtési tevékenységünk tehát — bátran mondhatjuk — az utolsó órában kezdődött meg. Ma már a gyűjtemény több mint 400 különböző tárgyat tartalmaz. Ebben nem szerepelnek a dokumentumok, könyvek, folyóiratok és fényképek. A gyűjteményi tárgyak közül szeretnék néhányat konkrétan is megemlíteni. A fogyasztásmérők köréből: Bláthy-féle váltakozó áramú egyfázisú fogyasztásmérő. Áron-féle ingás rendszerű egyen- és váltakozó áramú fogyasztásmérő. Stia és Simens gyártmányú elektrolitikus egyenáramú fogyasztásmérő. Ganz Villamossági Rt. és Siemens-Halske gyártmányú egyenáramú fogyasztásmérő. Ezek a közcélú villamosenergia szolgáltatás kezdetétől az 1930-as évekig voltak használatban. A mérőműszerek közül: Szvetics Emil elektrotechnikai laboratóriumában készült, továbbá SiemensHalske gyártmányú mérőhidak. Ugyancsak Siemens-Halske gyártmányú tükrös galvanométer. Különböző típusú, helyhez kötött és hordozható kivitelű, áramfeszültség- és teljesítmény mérők. Ezek a századfordulótól a II. világháborúig voltak használatban. A kapcsolóberendezések közül megemlítem azt a központi kapcsolótáblát, melyet Budapest Székesfőváros Elektromos Művei 1930-ban házilag készítettek és amely a főváros közvilágítási vezénylő berendezésének első fejlődési szakaszában volt üzemben.