Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)
BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Király Árpád: Magyar Elektrotechnikai Egyesület
KIRÁLY ÁRPÁD* MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI EGYESÜLET A Magyar Elektrotechnikai Egyesület keretében folyó technikatörténeti tevékenység eredményeit és helyzetét szeretném rövid beszámolómban ismertetni. Bevezetőben legyen szabad néhány mondatban visszapillantást vetni a magyar elektrotechnika történetére. Az elektrotechnika a műszaki tudományok egyik ága, amely a villamosságra vonatkozó fizikai elméleteknek gyakorlati alkalmazásával és az elektromosságot termelő és felhasználó gépek, berendezések gyártásával és üzemeltetésével foglalkozik. Az elektrotechnikának két ága van: az erősáramú és a gyengeáramú elektrotechnika. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület az erősáramú elektrotechnika ágazatában működő szakemberek társadalmi szervezete, amely 1900. óta működik hazánkban. Ennek figyelembevételével a továbbiakban csak az erősáramú elektrotechnikával foglalkozom. Szorosabb értelemben vett elektrotechnikáról csak a XIX. század óta beszélhetünk. Magyar tudósok is kiemelkedő érdemeket szereztek az elektrotechnika fejlesztése terén. Ezek közül csak a legfontosabbakat említjük meg: Jedlik Ányos győri tanár 1828-ban elkészítette az első elektromágneses kölcsönhatás alapján működő állandó forgású készüléket, feltalálva ezzel az elektromotor ősét. Másik nagy korszakalkotó felfedezése az ún. dinamó-villamos elv. Jedlik kommutátor nélküli egyenáramú homopoláris gépe, amellyel kapcsolatban ezt az elvet felfedezte, már 1861-ben elkészült. Ez volt a dinamó őse. Zipernowsky Károly 1880-ban feltalált egy többpólusú áramfejlesztő gépet, ami nemzetközi viszonylatban igen jelentős lépést jelentett az elektrotechnika fejlődésében. Munkatársaival Bláthy Ottó Titusszal és Déri Miksával 1884-ben feltalálta, 1885-ben szabadalmaztatta a zárt vasmagú transzformátort. Mindhárman egyéb jelentős találmányokkal is gazdagították az elektrotechnikát. Kandó Kálmán a legelsők között ismerte fel az elektromosság jelentőségét a közlekedésben. Elsőnek alkalmazta a vasútnál a nagyfeszültségű váltakozó áramot, végrehajtotta a világ első nagytávolságú, nagyfeszültségű, váltakozó áramú fővasúti villamosítását az olaszországi Valtellina-vasúton. 1917-ben feltalált fázisváltós mozdonya lehetővé tette az 50 periódusú, ipari váltakozó áram közvetlen felhasználását. E mozdonnyal kezdődött Magyarország vasutainak villamosítása. E kiragadott legjelentősebb magyar tudósokon kívül a magyar ós nemzetközi elektrotechnika történetének számos más kiemelkedő egyénisége járult hozzá az elektrotechnika fejlesztéséhez. Nem kívántam teljes értékű történeti visszapillantást vetni az elektrotechnika közel másfél évszázados múltjára és fejlődésének fontosabb állomásaira, de a legjelentősebb magyar tudósok kiemelését mégis szükségesnek tartottam, mert az a körülmény, hogy hazánk az ő közreműködésükkel nagymértékben hozzájárult az elektrotechnika fejlődéséhez, kötelezettségeket ró ránk. * *Magyar Elektrotechnikai Egyesület, Technika Háza, Budapest
