Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Susánszky László: Híradástechnikai Tudományos Egyesület

SUSÁNSZKY LÁSZLÓ* HÍRADÁSTECHNIKAI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET A történeti vizsgálódások tárgya az elmúlt idők eseményeinek és jelenségeinek sorozata, azok időbeli láncolata és így ez a közvetlen szemlélődés és tapasztalás számára általában hozzáférhetetlen. Ezért az eseményeket és jelenségeket forrásokból, maradványok értékeléséből, többé-kevésbé szubjektív leírásokból vagy más történeti forrásokból igyekszünk hozzáférhetővé tenni. E források alapján lehet a történeti folyamat képét rekonstruálni. A technikai fejlődést, ezek változásait kutató történetírás hasonló módszerekkel dolgozik és még akkor is igen hasznos, ha az a távlat, melyből az eseményeket, azok láncolatát vizsgáljuk, még nem elegendően történelmien régi. E munka során természetesen vizsgálni kell a források hitelességét is, az összefüggések motívumait, az eseményeket motiváló erőket. Amit kimutatunk az általában a változás, ami azonban nem mindig jelent haladást vagy fejlődést és ez tapasztalati tény. Fejlődésről általában akkor szoktunk beszélni a történetírásban, ha a kutatás során nemcsak az okozati érveket tártuk fel, de megmutattuk a fejlődést jelentő célkitűzéseket is. A tárgyilagos történetírás egyik ismérve az, hogy a múltat úgy adja elő, ahogyan az megtörtént. Ennek teljesítése nem könnyű, nem egyszerű feladat, hiszen a legtöbb esetben nincs meg a történelmi távlat és az összefüggések feltárása nem mindig lehetséges. Ettől függetlenül szükséges a történések teljes egységének feltárása, a mozgató erők és az elérendő célok ismertetése. A kutatási munka forrásai: irattárak, könyvtárak, könyvek, folyóiratok, újságok, okmányok, ipari kiadványok, katalógusok stb. Ezek gyűjtése rendkívül jellemző a korra és ezért e gyűjtőmunka megindítása igen fontos a híradástechnika területén is. A technikai fejlődéssel egyes dokumentumok — iratok és berendezések — gyorsan megsemmisülnek és így gyakran már a közelmúltat sem lehet tárgyilagosan rekonstruálni. Sajnos gyakran hasonló sorsra jutnak az egyes ipari vállalatoknál levő források is. Megemlítem itt az OMFB iparfejlesztéssel kapcsolatos rendkívül értékes munkáját, mely hasznos forrásként használható annak ellenére, hogy az egyes tématerületeken a történelmi távlat ugyancsak hiányzik. Érték a tanulmányokban az is, hogy azokban számos adat található és utalások vannak a fejlődés várható irányaira is. A híradástechnikai iparág és a kapcsolatos tudományág még igen fiatal, ha a matematikára vagy a fizikára gondolunk. A rohamos fejlődés általában együttjár az elektromosság tanának mind elméleti, mind gyakorlati irányú fejlődésével és elterjedésével. A legutóbbi évtizedekben ez a fejlődés tovább gyorsult, a tudományág egyre határozottabban elvált a közös alaptól és ma már inkább az elektronika tudományáról beszélünk, mint a szűkebb értelemben vett híradástechnikáról. A hazai hírközlés területének ipari vonatkozásai hosszú ideig nem választhatók el a postai hírközléstől, annak fejlődésétől. A postán belül pedig a műszaki fejlődést hosszú időn át a kor technikai lehetőségei és a forgalmi igények szabták meg. Az önálló ipari fejlesztés lehetőségei már a második világháborút megelőzően is fennálltak, de a postától való elválás nagyobb mértékben csak kb. 1930 illetve 1945 után következett be. Az 1945 után államosított híradástechnikai ipar megle* Gépipar Tudományos Egyesület, Budapest. j_