Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Lengyel Zoltán: Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület - Bendefy László: Geodéziai és Kartográfiai Egyesület

Végül: előkészítés alatt áll Vörös Lászlónak., — Huszár Mátyás, majd Vásárhelyi Pál helyettesének, a későbbiekben Somogy vármegye hites főmérnöke — kaposfői lakóházának, valamint kaposvári hivatali épületének emléktáblával való megjelölése. Ennek a tevékenységnek kapcsán emlékezem meg arról a munkáról, amely az Országos Műszaki Múzeum gyűjteményét kb. 500 db geodéziai műszerrel gazdagította. Ez az akció azzal kezdődött, hogy 1960-ban Domokos Róberttal, a Vízügyi Szolgálat Geodéziai Felügyeletének az időbeni vezetőjével elhatároztuk, hogy a vízügyi igazgatóságokat korszerű geodéziai műszerekkel látjuk el. Evégből kimutatást készíttettünk az igazgatóságok birtokában levő régi geodéziai műszerekről, majd néhány év alatt az elavult műszerparkot korszerű műszerekkel újítottuk fel. Ugyanakkor a régi műszereket az igazgatóságoknak Budapestre kellett szállítaniuk és a Felügyelőségnek átadniuk. Ilyen módon közel 100 geodéziai műszert gyűjtöttünk össze. Ezeket gondosan leltározva a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek adtuk át, onnan pedig a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoporthoz kerültek. Gondozásukat két nemrég elhunyt geodéta kartársunk: Szendy Béla és SzentIványi György végezte. Az ő lelkes munkájuk eredménye, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem geodéziai tanszéke műszerparkjának anyagából a múzeum gyűjteménye néhány év múlva további kb. 320 műszerrel gyarapodott. E gyűjtemény birtokában bizonyítható a hazai geodéziai műszerkészítés folyamatossága 1780tól napjainkig. A 19. század elején és közepén virágzó műszergyártást a Haurantés a Nusz-oég geodéziai műszer-remekei képviselik, bizonyítván, hogy a hazai műszeripar termékei minőség dolgában semmivel sem maradtak el a korabeli osztrák műszeripar gyártmányai mögött. Ugyancsak ez a műszergyűjtemény őrzi Kruspér István, Bodola Lajos és Oltay Károly műszertervezői- szerkesztői, valamint oktatói tevékenységének számos emlékét. Mindezeket egy, még Kruspér professzorsága idejében megkezdett és a későbbiekben is gondosan vezetett műszerkatalógus egészíti ki. Ennek az Országos Műszaki Múzeum által gondozott gazdag anyagnak tüzetes elemzése és feldolgozása az Egyesület kiváló szakértőinek remélt közreműködésével még éveket vesz igénybe. Kruspér István emlékét különben is gondosan őrzi az Egyesület. A Budapesti Műszaki Egyetem aulájában 1955-ben felállított mellszobrát ünnepség keretében, Regőczi Emil méltó megemlékezése mellett koszorúzta meg. A korszerű erdészeti fotogrammetria úttörőjének, Sébor János professzornak emlékére az Egyesület 1968-ban Sopronban tudományos konferenciát rendezett. Az Egyesület tudomány- és technikatörténeti tevékenységének másik területe a szakirodalmi munkák megjelenésének elősegítése. Az ide vonatkozó publikációk egy része az Egyesület „Geodézia és Kartográfia" című, immár 24. évfolyamában járó folyóiratában jelenik meg. Alap rendszeresen közöl eredeti kutatások eredményeit tartalmazó önálló, tudomány- és technikatörténeti cikkeket, ilyen tárgyú ismertetéseket és kritikákat. Ezeknek egy része előadásként is elhangzik az Egyesület kéthetenként rendezett szakelőadásainak valamelyikén. Ezen túlmenően is jelentős munkát fejt ki az Egyesület nagyobb terjedelmű, alapvető művek megjelentetése érdekében. Első helyen említjük az Egyesület Bibliográfiai Bizottsága által koordinált szakmai munkaközösség munkájaként létrehozott „Magyar Geodéziai Bibliográfia" 1964-ben megjelent első és a jelenleg sajtó alatt levő második kötetét. E két kötet a magyar geodéziai és kartográfiai irodalom tudomány- és technikatörténeti kutatásának eredményeit — annotált formában — Lossai Péternek 1498-ban készült „Geometria Practica"-jától 1970