Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)
BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Szénássy Barna: „Bolyai János” Matematikai Társulat
Vekerdi László írásainak tekintélyes része szintén matematika-történeti tárgyú. Ilyen vonatkozásban érdeklődését főként a középkor köti le: az infinitezimális kalkulus, valamint az analitikus geometria történelmi előzményeit és felfedezését boncolgató tanulmányai több önálló megállapítással módosították eddigi ismereteinket. Ugyanakkor referatív jellegű cikkei közelebb hozták a magyar olvasók számára e korszak megismerését. Közelmúltban megjelent igen széles skálájú tanulmánykötete, a „Kalandozások a tudományok történetében" (Magvető, 1969) a filozófia mélyébe nyúló észrevételeivel is elősegíti az egyetemes és a hazai természettudományok történetében való tájékozódásunkat. Az utóbbi időkben érdeklődéssel fordult a matematika-történeti problémák felé Kertész Andor. Több előkészítő színvonalas értekezése után érdeklődéssel várjuk a halmazelmélet megteremtőjéről, Georg Cantorral szóló németnyelvű könyve megjelenését. Folyóirataink — főleg a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Fizikai Osztályának Közleményei, továbbá a Matematikai Lapok — az utóbbi időben több olyan tanulmányt közöltek, melyek bizonyos évfordulók kapcsán a matematika néhány óriásának (Euler, Gauss, Hubert, stb.) életművét foglalták össze. Ezek a referáló jellegű értekezések — a dolgok természetéből kifolyólag — nem támaszkodnak önálló kutatásokra, hasznosságuk azonban túlterjed a szakemberek körén. Értékelnünk kell — mert hisz nem egy esetben önálló kutatásokra is ösztönöztek — azokat a Matematikai Lapokban közzétett értekezéseket is, melyek a különféle szovjet matematikai iskolák leglényegesebb eredményeit summázták. Nagy nyereség, hogy magyar nyelven is megjelent Lobacsevszkij: „Geometriai vizsgálatok a párhuzamosak elméletének köréből" (Bp. 1951.) c. alapvető munkája Kagan professzor megbízható kiegészítéseivel. így hazai tudósaink számára is könnyebb Lobacsevszkij és Bolyai János életművének párhuzamba állítása. Ugyancsak nagy nyeresége matematika-történeti irodalmunknak, hogy Kolmogorovnak. a Nagy Szovjet Enciklopédiában szereplő „Matematika" c. értekezése az Osztályközlemény'ekhen (5. k. 1955.) magyar nyelven is napvilágot látott. A matematika történetét tömörebben és színvonalasabban aligha lehet megírni. Kívánatos azonban, hogy a mintegy 50 oldalas tanulmányt külön füzetként is kiadják, így néhány forintos áron minden érdeklődőnek az íróasztalára kerülhetne. Sokáig nagy hiányát érezte irodalmunk egy jó áttekintést nyújtó egyetemes matematika-történetnek. Ezt a hiányt bizonyos mértékben enyhítette a jeles differenciálgeométer, D. J. Struik: „A matematika rövid története" (Gondolat, 1958.) c, korszerű felépítésű és álláspontú művének magyar kiadása. A könyv, rövidsége miatt, csak első bepillantást nyújthat a tárgykörbe, de a leglényegesebb anyagot ügyesen válogatja össze. Kár, hogy több benne a téves adat, és a félreérthető fordítási pontatlanság. A lengyel E. Kofler: „Fejezetek a matematika történetéből" (Gondolat, 1965.) c. könyve nem szisztematikusan felépített matematikatörténet, csupán néhány problémakör kialakulását és fejlődését tárgyalja, de azokat precízen, rendkívül vonzó fogalmazásban, és a pedagógusokat segítő módon. Szász Gábor professzornak a tanárképző főiskolák számára írott és sokszorosított összefoglalása „A matematika fejlődése" (Tankönyvkiadó, 1965.) színvonalas kis munka, mely jól tájékoztat a főiskolák tervében szereplő főbb matematikai tárgykörök fejlődéséről. A főiskolai jegyzet megérdemelné, hogy nyomtatásban az olvasók szélesebb körének rendelkezésére álljon. Nagy nyeresége matematika-történeti irodalmunknak, hogy a Tankönyvkiadó gondozásában magyar nyelven is megjelent K. A. Ribnyikov moszkvai professzor kétkötetes „Matematika története" (Bp. 1968.) Ez az igényes, részletező, világ -