Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)
BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Szénássy Barna: „Bolyai János” Matematikai Társulat
SZÉNÁSSY BARNA* BOLYAI JÁNOS MATEMATIKAI TÁRSULAT A hazai tudománytörténeti vizsgálatok az utóbbi években komoly lendületet vettek, és szép eredményeket értek el. A kutatások megbecsülése emelkedett, könyvkiadóink, folyóirataink szívesen helyt adnak ilyen írásoknak, az egyetemi oktatásba kötelező tárgyként vonultak be egyes tudománytörténeti kollégiumok, és a szakemberek szűkebb körén messze túlmenő érdeklődés tapasztalható az eddigi eredmények iránt. Ez a fejlődés azonban nem jelenti azt, hogy a jelenlegi helyzettel elégedettek lehetünk. Az 1971. augusztusában Moszkvában tartott XIII. Nemzetközi Tudománytörténeti Kongresszus rendkívül gazdag előadási programja, a delegátusok 2000-nél többre becsülhető száma egyértelműen igazolta azt, hogy világviszonylatban óriási lendülettel folynak a tudománytörténeti kutatások és komoly becsületük van az e téren elért eredményeknek. Sajnálatos volt viszont, hogy e nagyszabású seregszemlén hazánkat talán nyolc küldött képviselhette — holott a liazai eredményeket külföldön is nagyra értékelik. Egyetlen konkrét adatot említek: míg a kongresszus megbeszélésein hozzávetőlegesen 200 szovjet matematika-történész vett részt, addig közöttük egyetlen magyar árválkodott. Kétségtelen, hogy nálunk a tudománytörténet módszere, helye, szerepe, értékelése, a vizsgálandó témák fontossági sorrendje még a jövőben is sok vitát fog kiváltani. Mindazáltal időszerűnek látszik az eddigi eredmények felmérése, és a közeljövő teendőinek körvonalazása. Az alábbiakban ezt a munkát a matematikatörténet vonalán iparkodunk elvégezni, rögtön a bevezetőben hangsúlyozva, hogy egyetlen ilyen jelentés összeállítója sem tudja teljesen emancipálni magát az egyéni beállítottságtól és a szubjektív szempontoktól. Könnyebb áttekintés céljából előbb az egyetemes, majd a magyar matematika történetére vonatkozó adatokat említjük, ez utóbbiakat — bizonyos periodizációnak megfelelően — külön pontokba foglalva. * Az egyetemes matematika történetével kapcsolatos kérdéseket — szerényebb káder adottságainkra való tekintettel — szinte rajtunk kívül álló ügynek vagyunk hajlandók minősíteni, mert — miként azt Rényi Alfréd többször is megjegyezte — a magyar múlt feltárását helyettünk mások nem fogják elvégezni. Annál örvendetesebb, hogy ezek ellenére az egyetemes matematika-történet terén igen komoly eredmények születtek nálunk: Szabó Árpád klasszikus ókori nyelvekben való alapos jártassága, matematikai intelligenciája, fáradhatatlan búvárkodása révén számos olyan kérdést tisztázott, melyek új megvilágításba helyezték a matematikának, mint deduktív tudománynak a kialakulását, a geometria euklideszi axiómarendszerének történelmi előzményeit, sok terminológiai vitás kérdést, és általában az ógörög matematika több — eddig még fel nem derített — problémáját. Kül- és belföldi folyóiratokban közzétett tanulmányai, illetve „Anfänge der griechischen Mathematik" (Akadémiai Kiadó, 1969.) c. terjedelmes monográfiája méltán váltott ki igen elismerő nemzetközi kritikai visszhangot. Szabó Árpádnak a görög témakörben igen széles látókörű és olvasottságú munkatársa a magyar származású Tóth Imre, aki ilyen vizsgálatain kívül mélyen szántó értekezéseket tett közzé Bolyai János Appendixének filozófiai vonatkozásairól is. •Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen.