Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Mátrai László: A tudomány- és technikatörténet helye és jelentősége társadalmunkban

amelyek a fejlesztést lehetővé teszik, és úgy gondoljuk, hogy a mai konferencián történő áttekintés után indokolttá válik a Bizottságnak az a terve, hogy őszre, a mostani előkészítés és felmérés eredményeképpen egy tényleges kongresszust rendezzünk, ahol nem az MTESZ illetékes bizottságainak perspektívájában, hanem mára konkrét eredmények összefüggésében egyéni előadók fogják a nyilvánosság elé tárni kutatási eredményeiket. Űgy gondoljuk, hogy a konferencia után aktuális lesz egy szerény, de mégis csak kongresszus műfajú rendezvény létrehozása. Ettől a konferenciától reméljük, hogy ezt az elképzelésünket igazolni fogja. Végül hadd emeljem ki újra azt, ahonnan kiindultam, nevezetesen, hogy az emberiség jelenlegi történelmi állapota az az elég súlyos sorsforduló, amely felé a 2000 év körül az emberiség közeledik, nem utolsósorban éppen a technikai fejlődés következtében feltélenül megnöveli a technika- és tudománytörténeti munkásság rangját. Ez most már valóban olyan természetű kutatás, amelyre semmiképpen sem fogható rá, hogy a múltba tekint. Nem mondható el róla, hogy azok az emberek foglalkoznak vele, akik produktív tudományos munkára nem alkalmasak. Éppen ellenkezőleg. A tudomány- és technikatörténésznek az a súlyos helyzete, hogy a szakmája történetének műveléséhez legalább annyi szellemi felkészültség kell, mint a szakmája vonalbeli gyakorlatának műveléséhez, ezenkívül azonban szükséges egy jókora történeti műveltség is. Innen van az, hogy bármennyire kényelmes megoldás volna, a technika és tudománytörténetet nem lehet, vagy legalábbis csak igen kis részben lehet történészekre bízni. A kémia történetét a történész csak jelentős kémiai segítséggel tudja megírni, úgyhogy a kémia történetét kémikusnak, a fizika történetét fizikusnak, a technika történetét pedig technikusnak kell megírni, vagyis a technikatörténész dolga nem kevesebb, hanem több, mint az átlag technikusé, vagy természettudósé, hiszen hozzá kell adnia a maga szakmai felkészültségéhez a történelmi tájékozottság, a módszertani igényesség plusz tulajdonságait is. Tehát az a lekicsinylő álláspont, amely egyes körökben, részben az Akadémia részéről is a tudománytörténetet ebből az irányból éri, egy-egy konkrét esetben lehet jogosult, de ahogy az első vonalbeli, primer kutatásnak is vannak másodlagos képviselői, ugyanúgy a másodlagosnak tekintett tudománytörténeti kutatásban is lehet elsőrangút produkálni. A tudományban a rang sohasem a témától, hanem mindig a módszertől, a színvonaltól függ. Ebben az értelemben a tudománytörténet bátran hivatkozhat arra, hogy kutatásaira egyre nagyobb szükség lesz, nem a múlt, hanem a jövő megismerése szempontjából. A felelős perspektívának ilyetén hangoztatásával nyitom meg a MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága által rendezett kétnapos konferenciát, melynek munkájához ebben az értelemben kívánok sok sikert.