Technikatörténeti szemle 5. (1970)

TANULMÁNYOK - Bogdán István: A diósgyőri papírgyár első évszázada (1802–1900)

papírgyár telek mellett folyó Szinva patak medrében a vízi joggyakorlata továbbra is kizárólag a kincstárt illeti, ennél fogva vevőnek joga csupán a papírmalom [így!] üzletben tartásához szükséges vízi mennyiség igénybe vételére terjed ki, oly megszorítással azonban, hogy az idézett patakban netalán berendezendő fa úsztatáshoz fa úsztatási idény alatt az úsztatási célokra szükség esetén a kincstár az egész vízi mennyiséget is igénybe veheti anélkül, hogy ebben őt vevő gátolhatná vagy pedig kártérítést követlehetne, ezen szolgalom az eladott ingatlanságok vevő részére történendő átírása alkalmával telekkönyvileg is kitüntetendő lesz".

49 5. ábra. A diósgyőri papírgyár bejegyzett védjegye, 1900. Az uradalom a szerződés-tervezetbe ezt a pontot felvette, Kolba viszont — érthetően — nem fogadta el, ezért a jószágigazgatóság a Pénzügyminisztériumhoz terjesztette fel az ügyet döntés céljából.

50 Kolba a vétellel kapcsolatos adóügyeket is rendezte már,

51 amikor 1882 márc. 2-i kelettel megérkezett a Pénzügyminisztérium döntése, mely szerint „tekintve, hogy Kolba M. és fia ajánlattevő cég által a szerződés tervezet 3.ik pontjában foglalt... [az említett vízjogra vonatkozó]... kikötéseket elfogadni nem hajlandó. .. folyamdó cég ajánlatával elutasítandó".

52 E határozatot a jószágigazgatóság márc. 9-én a következő szöveggel hozta a folyamodók tudtára: „. .. miként a kincstár érdekeit tekintetbe véve a diósgyőri papírgyár telek megvétele iránt tett ajánlatuk figyelembe nem vehető".

53 Kolba kényszerhelyzetben volt. Néhány heti töprengés után elfogadta a szerződésnek a vízhasználatot korlátozó pontját, és újból kérvényezte az eladást.

54 A kérvény ismét mozgásba hozta az adminisztráció kerekeit. A Pénzügyminisztérium 1882. május 11-én engedélyezte az adásvevési szerződés megkötését,

55 a jószágigazgatóság utasította az uradalmat ennek lebonyolítására.

56 Tényleg bonyolításról volt szó, mert az ügyben még illetékes volt az illetményügyi, az adóügyi és a mérnöki osztály is,

57 és mire az ügy a Pénzügyminisztérium központi számvevőségéhez került — 1883-at írtak mér.

53 S hogy az ügy ilyen sokáig elhúzódott, abban nemcsak a bürokrácia volt a hibás, hanem Kolba is. Ugyanis nemcsak a 1597 helyrajzi számú, 3 348/1600 holdas földrészt vásárolta meg a Szinva vízjoggal együtt, hanem a mellette levő 1598 helyrajzi számú, 21449/1600 holdas földrészletet is. S bár mindkét földrészlet eladási szerződését a Pénzügyminisztérium jóváhagyta, Kolba a vételárat kifizette, az adó iránti kötelezettségeit is teljesítette, telekkönyvi átírásra mégsem került a dolog. így Kolba 1883. szept. 12-ón kénytelen volt azt megsürgetni.

60