Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Endrei Walter: C. Aspin–S. D. Chapman: James Hargreaves and the Spinning Jenny - Heckenast Gusztáv. Rolf Sprandel: Das Eisengewerbe im Mittelalter

C. ASPIN — S. D. CHAPMAN James Hargreaves and the Spinning Jenny. Preston, 1964. Ritka csemege manapság, ha egy elcsépeltnek mondható prohlémát a technikatörténósz eredeti forrásokból ismerhet meg. Az ipari forradalom eredetét Baines ós Mantoux a közhit szerint jól feldolgozták, őket idézi bevallottan vagy hallgatólagosan minden újabb munka. Már pedig Hargreaves és a jenny körül akad korrigálni való a hagyományosan kialakult szemléleten. Ennek fehsmerését a két szerzőnek köszönhetjük, akik nem csak felkutatták az ipari forradalom elindítójára vonatkozó levéltári anyagot és az egykorú helyi sajtó reá vonatkozó apróhirdetéseit, hanem a legelső jenny prototípusát működőképes alakban rekonstruálták is. Mindebből Hargreaves valamint családjának, a jenny és a Nottingham-i gyárnak új képe lép elénk. Kevésbé romantikus, egyáltalán nem tragikus, sőt bizonyos vonatkozásaiban idillikus kép ez, melyet alábbiakban néhány begyökerezett tévedés cáfolata útján érzékeltetni szeretnénk. Mindenekelőtt a „jenny". Hargreavesnek tizenegy gyermekét, ebből hat leányát keresztelték meg a Hottingham-i anyakönyv szerint, de Jennifer nevű nincs köztük. A „jenny" szó, az angol engine „gép" kicsinyítő formája. Elesik tehát a szentimentális névadó apa motívuma. Másrészt fel kell számolni a kizsákmányolt szegény feltalálóról alkotott elképzelésünket, hiszen Hargreaves 100 főt foglalkoztató üzem résztulajdonosaként él a 70-es években. Ugyanakkor tény — és inkább ez történetének tragikus vonása —, hogy üzeméből fokozatosan kénytelen eltávolítani a jennyket, Arkwright termelékenyebb fonógépeivel pótolva azokat. Vállalata egyike volt a Waterframe első licencbérlőinek; a jenny a házimunka eszközévé vált. így azután az sem igaz, hogy szegényházban halt meg és semmit sem hagyott hátra. Ezt a mende-mondát éppen Arkwrightre lehet visszavezetni, aki úgy számol be haláláról, hogy „died in obscurity and distress". A szerencsés vetélytárs a saját fényes pályafutásából indult ki és számára, a nemességet nyert milliomos számára ismeretlenséget és nyomorúságot jelentett a vidéki kisváros középüzemében termelési és értékesítési gondokkal bajlódni. Tény, hogy Hargreaves özvegye legalább 400 fontot kapott végkielégítésként, gyermekei 2 — 2 guineat, ami persze fejedelmi hagyaték. Érdekes továbbá a jenny későbbi pályafutását figyelemmel kísérni a könyv adatai alapján és meglepő, hogy még az Egyesült Királyságban is működött jenny századunk 20-as éveiben. Arról, hogy Lengyelországban még ma is termel egy gép, a szerzők nem tudnak. Hasonlóképpen hiányosak ismereteik a kontinens (pl. NDK, Lengyelország) múzeumaiban őrzött jenny példányok tekintetében, vagy éppen a forradalmasító gép németországi, osztrák, csehszlovák ós magyar elterjedését illetően is. Mindazonáltal a jövőben nem írhat senki az ipari forradalom eseményeiről anélkül, hogy figyelembe ne vegye a két kutató eredményeit. Endrei W'altér ROLF SPRANDEL Das Eisengewerbe im Mittelálter. (A vasipar a középkorban.) Anton JEiersemann, Stuttgart, 1968. XII + 463 1., 25 táblázat, 7 diagramm, 5 térkép. Rolf Sprandel, a középkori és az újkori történet professzora a hamburgi egyetemen, impozáns monográfiában foglalta össze amit a középkori vaskohászatról tud. Könyvét rendkívül világosan tagolva építette fel, így olvasói — miközben ha-