Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Petrik Ottó: Modellek a műszaki múzeumokban

Műszaki területen a tervezőintézeti gyakorlatban általában már meglevő létesítmények modelljeit nevezik makettnek, ugyanilyen értelemben használják az amatőr modellezők is, mikor például meglevő repülőgépek, hajók stb. nem működő, de alakhelyes (arányos) modelljeit nevezik maketteknek. A kiállítási technikában (pl. kereskedelmi propaganda céljára) a kisebb értékű, ideiglenes, ül. kevésbé hűen leképzett és jelentős mértékben esetleg művészi elemet tartalmazó modeüeket nevezik makettnek. A múzeumi exponálás-technikában legtöbbször a diorámákban elhelyezett objektumokat is makettnek nevezik: ezek az erőteljesebb hatás céljából gyakran valóban nem alakhelyesen leképzett modellek (például a perspektíva érdekében torzítottak stb.). A felsorolt szokásos alkalmazásokat összevetve — s figyelembe véve, hogy a modell funkciója szempontjából múzeumban nem lényeges, hogy meglevő vagy tervezett létesítményt ábrázol-e — a makett kifejezés használatát a következő értelemben javasolom: meglevő vagy tervezett létesítmények geometriaüag helyes, de általában egyszerűsített leképzése, többnyire valamilyen aktuális céllal. A t r a p A francia eredetű szó (attrape) jelentése igen érdekes, amennyiben csalás, hurokvetés, sőt tőr értelmezéssel bír. Általános értelemben valamilyen tárgy vagy berendezés egyszerű kivitelben készített utánzata (pl. papírmasé gyümölcsök), a műszaki modellezés területén hasonló, de alacsonyabb rendű értelemben használják, mint a makettet. Speciális jelentést nyert a haditechnikában, ahol általában a többnyire csak egyszeri használatra szánt gyakorló utánzatokat jelölik e szóval. Múzeumi gyakorlatban e kifejezés nem indokolt. Dioráma A görög dia (= át) és orama (= jelenet, kép) szavak összetételéből alkotott kifejezés, és eredetileg valóban hátulról átvilágított képet jelentett. L. J. M. Daguerre találta fel 1822-ben, később a hatás fokozása céljából a kép előterébe különféle tárgyakat állítottak. A kiáüítási technikában diorámán ma olyan megjelenítést értünk, melynél a figurális előtér (emberi alakok, makettek stb.) és a festett háttér együttesen kelt élethű benyomást a szemlélőben. Rokonértelmű kifejezés a panoráma, mely a pan (= minden, összes) előtagnak megfelelően abban különbözik a diorámától, hogy az egész horizontot bemutatja, összhangban az előtér tárgyaival, s így nyújt élethű illúziót. A szokásos szóhasználat szerint azonban panorámánál nem kell szükségszerűen tárgyaknak is szerepelniük, ez lehet csupán festmény is (pl. körkép). A műszaki múzeumi kiállítás-technikában diorámán általában az említett figurális előtér és festett háttér együttesét értjük (ebben a kivitelben szép diorámák találhatók a Deutsches Museumban, Münchenben), továbbá így szokás nevezni egyes ismert, főképpen középkori és korai újkori műszaki ábrák vagy metszetek (pl. Kyeser, Leonardo, Agricola, Amman, Leupold stb. munkái) figurális, térbeli megjelenítését is, ami esetleg vonatkozhat csupán egyetlen tárgyra (például ilyenek láthatók a milánói Museo Nazionale deüa scienza e della tecnica „Leonardo da Vinci"-ben, Magyarországon a Központi Kohászati Múzeumban).