Technikatörténeti szemle 5. (1970)

TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története

leltárban is ezt olvassuk: „Az álgyú öntő házban vagyon egy 10 fontos álgyú, az kiben az vasrúd beletört, nem tudhatjuk mennyi mázsa benne"

<A 55)

. A legnehezebb munka, amennyire a levelekből megítélhetjük, a gyújtólyuk és a cső járatának pontos méretre való kifúrása volt. 1633-ban írja Debreczeni, hogy a 30 fontos ágyúkat 2 — 2, a 10 fontosokat 1—1 hétig húsz ember fúrja

(A 29

> 30)

. A munkaerőhiány mellett a munka nehézségeire is utal az, hogy ehhez a munkához sokszor rabokat vettek igénybe, amint azt 1633 őszén*

A 30)

, majd 1647. máj. 16-án is írja a prefektus: „Az elszökött két drabant igen fúrja a lövőszerszámokat"

CA 143)

. A fúrás hosszadalmas munkájáról tanúskodik talán az is, hogy pl. az 1645 végén öntött 12 kis tarackot 1646. febr. 10-én már fúrják, kipróbálásukra azonban csak márc. 1-én kerül sor

(A 93, 95)

. A tisztítás és fúrás után próbának vetették alá az új ágyúkat. 1631. nov. 6-án jelenti Rőthy: „Az öntött falkonyokat, hogy megpróbáltattam, meg is állották igen jól a próbát, arról immár informáltam Nagyságodat"

(A 12

<

13)

. Hasonlóan ír Debreczeni 1634. jan. 8-án: „Az mely öreg 30 fontos álgyút kifúrattunk, azt az elmúlt csütörtökön meg is próbáitatám, jól megállá most az próbát"

<A 31)

, majd jan. 17-én ismét: „Az álgyúk mind megpróbáltattanak"

(A 33

> 35)

. Később Rákóczi utasítására előbb vízzel nyomatták meg az új ágyúkat, így először Lüders kudarcba fulladt első öntése után: „Az tarackokban, az kik megöntődtenek, az mennyire eddig ismerhetjük, nincsen fogyatkozás, de ha azt érem, az próba előtt vízzel megpróbáltatom mindeniket az szerént, az mint Nagyságod kegyelmesen parancsolja " — jelenti 1645. dec. 6-án a prefektus

(A 86)

, majd 1646. febr. 10-én ezt írja: „Az 12 új tarackokat most fúrják, elvégezvén, ha azt érem, megpróbáltatom mind vízzel, s mind porral"

(A 93)

. A próbánál, amelyre a márc. 1-i jelentés szerint február végén került sor, a szokottnál nagyobb igénybevételnek tették ki az aggodalomra okot adó öntvényeket: „Az 12 tarackokat, kegyelmes Uram, múlt hétfőn próbálták vízzel, s ma porral, az víz heten kimutatta ugyan izzadását, de az ötén semmit sem. . . Az porral való próbán én ott nem lehetek. . . hozzá is válogatták az port ugyan próbára, de semmi fogyatkozást nem találtak bennek, noha ugyan kéméletlen cselekedtek véllek"

(A 95

>. Az ágyúk próbája egyik előfeltétele volt annak, hogy az öntőnek kifizessék járandóságát. 1646. jan. 10-én írja Rákóczi: „Méltó addig nem fizetni, míg eddig való munkájáról számot nem vetnek vele, s állandó s jóságát is az próbák meg nem mutatják öntett lövőszerszámoknak "

(A89)

. Az ágyúöntők elszámolásának másik előfeltétele az ágyúk mázsálása volt, hiszen fizetésüket az öntvények súlya után kapták. 1631. nov. 24-i levelében a fejedelem utasítja Rőthyt: „Az mely ágyúkat megöntett az ágyúöntő, azokat kegyelmed méresse meg, és írja még, mennyi mázsa leszen"

(A 14

'

15)

. Saltzenburger halála után, 1634. jan. 6-án Debreczeni így ír: „Az szegény álgyúöntő legényivei, elvégezvén dolgokat, számot vetőnk az porkoláb uraimmal egyőtt, csak az öreg álgyúkat mázsálhassuk meg"

(A 32, 36)

. 1645. nov. 26-án jelenti, hogy Lüders sürgeti fizetését, de azt válaszolta neki, végezze el a 12 tarack öntését és tisztítását, „megmázsáltatván, konvenciója szerént minden fogyatkozás nélkül plenarie contentalom "

(A 36

'

3

*. Az öntvényeket „bécsi mázsával" mérték, de ez a 65 mázsa súlyú, 30 fontos kaliberű öreg ágyúk mérésére már nem volt alkalmas. 1634. ápr. 24-én írja Szobonya udvarbíró: „Praefectus Uram Kassáról hozat öreg mázsát, azon mázsálhatjuk meg, mert a bécsi mázsa meg nem bírja, már egyszer próbáltuk, de meghajlott az mázsa, féltünk azon, hogy eltörik "

(A 42)

. Máj. 8-án aztán Debreczeni jelenti: „Kassáról mázsát nem adtak, megtagadták, hogy egész mázsájok nincsen, kit nem hihetek, mindazáltal az itt való 65 mázsa nyomó mázsával mázsáltuk az új lövőszerszámokat, és mint vetettőnk számot