Technikatörténeti szemle 5. (1970)
TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története
habán) ácsok készítették, akiket valószínűleg Erdélyből, Alvincről küldött ki a fejedelem 18 ( A 8 >. Az 1631 — 32. évi öntések után az ágyúöntő 1633 tavaszán újjáépíti a kemencét, s helyreállítják az épületet is. Rákóczi utasítására a kemencét régi helyén, de nagyobb alakban úgy kellett újjáépíteni, hogy 150 mázsa réz férjen bele< A 19 > 21 ). Ezt elkészülése után gyenge tüzeléssel szárították, ahogy a fejedelem írja: „Száraztani be kell fűteni a kemencét, azon fűtéssel és száraztással, hogy két harangot megönthessen. . . megengedtük"< A 21 ). Egy 1645. okt. 2-i jelentés szerint a szárítás mintegy két hétig tartott* A 74 ). A helyreáUítás után Debreczeni prefektus 1633. jún. 14-én büszkén írja a fejedelemnek: „Mind öntőház, kemence és fúróház oly s kész is, hogy jobb afféle, nem tudom, Magyar- és Erdélyországban hol lehet" <A 22)_ Csak a kéménye nem működött megfelelően, ezért ezt még utólag kijavították< A 22, 23 >. A műhely tehát az öntőhelyiségből, az ebben elhelyezkedő vagy ahhoz csatlakozó kemencéből, és egy további helyiségből, a fúróházból tevődött össze, ahol a megöntött ágyúk csövét, ill. gyújtólyukát fúrták. A következő években már csak a kemence újjáépítéséről értesülünk. Az épületen legföljebb kisebb javításokat végeztek, felszerelését: csigáit, láncait, köteleit pótolták. A kemencét Antoni és Lüders öntései után, 1645 őszén építik ismét újjá^ A 7l \ mert — ahogy Debreczeni írja — „az kemence ugyan elrepedezett volt, magunk láttuk, azt ugyan újonnan kellett csinálni "( A 81 >. Az ezt követő öntés részleges kudarca után, amelyről még szólunk, Rákóczi a gyulafehérvári kemence megoldása alapján részletes útmutatást ad a pataki kemence átépítésére, hogy annak alján ne maradhasson vissza megalvadt réz, hanem az öntésnél mind kifolyjék^ 89 >. 1646 februárjában Debreczeni többször beszámol leveleiben arról, hogy a kemence fenekét átépítteti, és ahhoz tűzálló „passaui" tégla küldését sürgeti( A 93, 94 >. Május 27-én a kolozsvári számadáskönyvben feljegyzik: „Elérkezvén az fejedelem négy szekereivel, kiken az posoni (?) téglákat vittek Patakra" 19 . Már az 1633. évi kemenceópítéskor említik a „passaviai téglát", amelyből akkor nagyobb mennyiség maradt Patakon< A 23 >. Ekkor olyan méretűre építették a kemencét, hogy egyszerre 150 mázsa, mai súlymértókkel kb. 10 tonna rezet és ónt olvaszthattak benne, amiből két nagy ágyút és egy tarackot önthettek (A 21 > 24) . A kemence 1646. évi átépítésekor (A 94) Lüders azt ígéri, hogy 160 mázsa fémet önt hétnek majd, utóbb azonban meghazudtolja magát, és kijelenti, hogy ha 150 mázsánál többet raknak be, a kemence adagoló ajtaján kifolyna az olvadt fém^ 130) . 1646 őszén víz önti el az öntőházat, de az árok kitisztításával sikerül a vizet elvezetni, és hamarosan újra önthetnek (A 132) . A pataki ágyúöntőház jó megoldását és felszereltségét bizonyítja az is, hogy 1650-ben a kassai ágyúöntőház újjáépítésekor az ottani ács — nyilván az akkor már ott dolgozó Lüders javaslatára — a pataki szerkezeteket akarja tanulmányozni, hogy Kassán is olyanokat készítsen (A 15 2) . 1648 után az ágyúöntőház további üzemeltetéséről nincs adat. Az 1650. évi, 1657-ben átírt urbárium megjegyzés nélkül sorolja fel 20 . Az 1672. évi tűzvész után, amely csaknem az egész belső várost ós az alsó hóstátot elpusztította, az 1676. évi urbárium szerint az öntőház a szomszédos uradalmi épületekkel együtt „csak üszögében vagyon" 21 . 1693-ban így írják le: „Ágyú öntő Ház a Tűz miatt megh emésztetett, minden fa Épületi most az Czaiber Inspectioja alatt vagyon" 22 . A 18. sz. 1. felében sem ment még feledésbe az ágyúöntőház egykori rendeltetése, mert az akkori összeírások mind ezen a néven sorolják fel 23 . Az 1759. évi urbárium szerint ennek ós a szomszédos gazdasági épületeknek részben még romjai, részben már csak alapfalai láthatók. A 18. sz. végére aztán ezek is eltűnnek. Rőmisch Ferenc megyei földmérő várostérképein 1785-ben már nem is jelöli ezeket 24 .
