Technikatörténeti szemle 5. (1970)
TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története
Az ágyúöntés technológiája A levelezés az ágyuk készítésének technológiájáról is tájékoztat. Ez a következő műveletekhői állt: a formák elkészítése, lebocsátása az öntőgödörbe, majd betemetése. Ezt követte az öntés, lehűlés után az öntvény kiásása ós kiemelése, a forma kibontása, a bélvas kihúzása a csőből, az öntvény felületének letisztítása, a cső és a gyújtólyuk kifúrása, a kész ágyú mázsálása és kipróbálása. Ezután faágyazatra helyezték és kerekeket szereltek alája 25 . Az ágyúk pozitív formáját az ágyúk alakjának megfelelő konikusan sudarasodó famaggal készítették, amire vastag szalma- vagy kenderkötelet tekertek, (2. kép. A) és erre agyagköpenyt hordtak fel. A profilos gyűrűkkel tagolt felületet a hossztengelye körül forgatott mintán a mellette rögzített mintázóléc vagy formázódeszka alakította ki (2. kép B). 1631. máj. 31-én írja Chernél prefektus a fejedelemnek, hogy — talán félreértett — utasítására az ágyú formákat beküldte Edélybe, s további „ágyú forma fákat" nem hozat addig, amíg Salzenburger ágyúöntő nem ér Patakra, és nem is vágat ilyeneket „míg az mester maga móreteket nem ad hozzá"< A 8) . Formának való fát Debreczeni is említ 1646. jún. 30-i levelében^ 117) . A pozitív formákat több negatív forma készítéséhez használhatták — 1633. júl. 2-án írja Debreczeni a fejedelemnek: „Az öreg álgyúhoz nem szükség sem most, sem ezután több vas és vaskarikák, nem is tudná, azt mondja az mester soha úgy formáját küldeni, hogy maga nélkül, vagy egy legénye nélkül, vagy Mihál kovács nélkül meg tudnák csinálni, eleget önthetnek ezután ez egy rendbelive l»(A 25) Chernél idézett 1631. máj. 31-i levelében felsorolja mindazokat az anyagokat, amelyek a pozitív és negatív forma készítéséhez kellettek: „forma foglaló karikák miatt, vas rudak, sín, agyag, szalma, kötél, tégla és egyéb ahhoz való eszköz miatt az álgyú öntő meg nem fogyatkozik" (A 5) . Az agyag minőségéről és lelőhelyéről Debreczeni 1635. szept. 26-i levelében ír: „Fejér agyagot ez jövő héten hozatok formának valót Bukóczról 10 szekérrel. " (A 48) , ezt azonban ekkor Gyulafehérvárt használták fel< A 4 8 >. A negatív agyagformák merevítéséhez és összefogásához viszonylag sok vasat használtak (2. kép. A), amit Debreczeni 1633. jún. 20-i levele is mutat: „vasa nincsen, hogy az két öreg formát megcsinálhatná egyszersmind, három egész holnapig is alig készítenék meg az hámorokon az vasát" (A 23 ). Az agyagminta belsejébe a cső járatának kialakítására a kalibernek megfelelő átmérőjű kovácsolt vasrudat, bélvasat helyeztek (2. kép. F, G, H, N). Ezt és az egyéb vasakat is részben felvidéki hámorokról, részben Erdélyből kapták. 1643 decemberében Antoni Váradról hoz magával vasrudakat, nyilván bélvasakat (A 70) . 1646. jún. 30-án Debreczeni azt írja, hogy nem tudja kivárni a Gyulafehérvárról ígért két bélvasat, és ezért kovácsát a mecenzéfi hámorhoz küldte, hogy ott csináltasson <A 117) . Július 9-én jelenti, hogy a kassai hámorról is meghozták a bólvasakat (A 120 > 121) . A formák készítéséhez szükséges egyéb anyagokat Antoni 1645 — 46. évi gyulafehérvári öntéseinek számadása sorolja fel 27 : „Viasszat a formákhoz. . . Terpentinát azon formákhoz. . . Fadgyat a formák csinálásához. . . Kovács szén a formák szárasztására. . . szalonnát megöntésekhez". A formakészítés időszükségletére tájékoztatásul szolgálhat Rákóczi 1633. márc. 21-i levele: Salzenburger „ittbenn arra felele, egy holnap alatt mind az hat formát elkészíti", és pedig három 10 és; három 30 fontos ágyúét (A 22) . 1632. aug. 5-én Rőthy írja: „egy hét alatt kettő elkészül a formában", ti. két 10 fontos falkoné (A 18) .
