Technikatörténeti szemle 5. (1970)
TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története
tartani, mert „én írástudatlan ember vagyok, el is feledkezem "( A 145 ). Debreczeni ezzel szemben a már kifizetett előlegekre hivatkozik, és csak a vállalt munka teljes elkészülte után hajlandó egész járandóságát kifizetni, amivel a fejedelem is egyetért. Lüders mégis jó szakember lehetett, amit ágyúinak tartóssága is tanúsít, hiszen ezek még 1711-ben is használhatók. Elismert szakértelme tehette alkalmassá arra, hogy utóbb a szepesi kamara rábízza a kassai ágyúöntőház vezetését. Érdemes idézni, hogyan vélekedik Rákóczi Lüdersszel szembeállítva Antoniról: „Az álgyú öntő rossz restességét értjük, az ittben való Antoni bezzeg nem olyan, nem kell őtet nógatni "( A 90 ). A szerződtetett ágyúöntők, legalább is Antoni ós Lüders a megöntött ágyúk súlya után kapták bérüket, mázsánkónt 4,50 magyar forintot, amiből segédeiket is fizették( A 102 145- 149 > 1S °), bár néha a segédek külön kapták fizetsógüket( A 107110 ). Ezen felül a mesterek és segédeik természetbeni ellátmányt, prebendát, valószínűleg kenyeret és bort, továbbá szállást is kaptak^ A 149 >. Az eperjesi ágyúöntő ezzel szemben 1634-ben saját műhelyében végzendő munkájáért 9 forintot, talán rajnai forintot kért mázsánkónt, amit 8 forintra alkudtak le, vagy pedig 7 forintot,továbbá élelmiszereket ós bort<A 46 >. I. Rákóczi György halála után, 1648-tól már nincs adat pataki ágyúöntőkről. Ennek oka talán az, hogy Patak nem II. Rákóczi György, hanem öccse, Zsigmond és anyja, Lórántffy Zsuzsanna birtoka lesz. 1656-ban az özvegy fejedelemasszony öntet mozsárágyúkat a pataki külső vár bástyái számára,( A 153 ) de ezek valószínűleg Eperjesen készültek, mint az a mesternévvel megjelölt mozsárágyú is, amelyet Conrad Schreyfogel öntött 1658-ban Lórántffy Zsuzsanna számára az 1711. évi munkácsi leltár szerint 15 . Az ágyúöntőház Forrásaink elég részletesen tájékoztatnak az ágyúöntőházról és tartozékairól, az olvasztókemencéről, továbbá a munkálatok menetéről is. Az ágyúöntőház első említését Patak városának 1631 júniusában összeírt urbáriumában találjuk. Itt a „belső város" vagy „külső vár" házai után „az Var kapuia eleott az vrunk hazai" között sorolják fel 16 . A helymegjelölés kétségtelenül a „belső vár", azaz a várkastély nyugati kapujára vonatkozik, mert a 17. sz. 2. feléből és a 18. sz.-ból ránkmaradt urbáriumok is egybehangzóan a várkastély szomszédságában, attól nyugatra, közvetlenül a déh külső várfal mellett adják meg a helyét. Az ágyúöntőház a várkastély nyugati, bejárati homlokzatával szemben, az előtte húzódó árok külső oldalán áUott házsor délről szélső épülete volt. Ezt igazoja I. Rákóczi György 1644. márc. 8-án feleségéhez intézett levele is, amelyben ezt írja: „az mely házban magunk szállásán voltunk... nem nyugodalmas ház, álgyú öntő ház, kovács méhel, prefektus háza közel levén hozzája, sürgést, dörömbölést eleget kell hallani" 17 . A helység, amelyben Rákóczi ekkor megszállt, más levelekből megállapíthatóan a várkastély DNy-i sarokbástyájának emeleti szobája volt, és ezzel szemben állt az ágyúöntőház (1. kép.). Az épületet 1631 nyarán Saltzenburger ágyúöntő érkezése idején építik át, vagy éppen újjá( A 6-8 >. Chernél György, az akkori pataki prefektus, leveleiben a ház oldalainak, kéményének és tetőzetének építését említi. Az 1631 júniusi, idézett urbárium összeírása idején az épület már kétségtelenül állt, és talán néhány óv óta üzemelt is. Az ekkori építkezésnél a prefektus mindenben az ágyúöntő kívánságait igyekezett teljesítene A 56 ). A faszerkezeteket újkeresztóny (anabaptista,
