Technikatörténeti szemle 5. (1970)

TANULMÁNYOK - Mészáros Vince: Martin Lajos életműve

Néhány hónap múlva, 1872 őszén innen hívták meg az akkor már országos nevű tudóst a kolozsvári egyetem bölcsész karának felső mennyiségtani tanszékére tanárnak. Martin a meghívást elfogadta, s ettől kezdve haláláig az egyetemen működött. Egyetemi feladatainak ellátása mellett folytatta repüléselmóleti kutatásait és kísérleteit; az Erdélyi Múzeumegylet keretében pedig, — amelynek alapító tagja volt, — széleskörű ismeretterjesztő munkát végzett. Nem érhette meg nagy álma beteljesedését. Találmányai megvételére német ós angol tőkés vállalatoktól jelentős ajánlatokat kapott. Szabadalmai idegen állam részére történő eladásának a gondolatát azonban következetesen elutasította. Találmányaival, s különösen repülő szerkezetével kizárólag népét akarta szolgálni. Anyagi gondokkal küzdve, szegényen halt meg 189 7. március 4-én. Halálát a kolozsvári „Újság" így adta hírül: „Jókai Jövő Század Regényének öreg Tatrangi Dávidja a ravatalon fekszik, mielőtt nagy művét befejezte volna..." S ez nem volt csupán újságírói szólam. Jókai valóban róla mintázhatta regénye hősét. Martin Lajos alakját élete és életműve már a maga korában regényhőssé emelte.

18 Bár tervezett, s a kolozsvári Solymossi és Kosch-féle gépgyárban meg is rendelt motoros repülőgépe nem épült meg, s lebegő kerekét belepte a feledés pora, életének pozitív eredményei kétségtelenek. Hajócsavar, szélmotor tanulmányai, repüléselméleti kutatásai és kísérletei a technikai fejlődés fontos kérdéseire hívták fel a figyelmet. Munkásságát az angol, francia s különösen a német szaksajtó figyelemmel kísérte s tevékenysége hozzájárult a géprepülés eszméjének megvalósításához. Olyan területeken végzett úttörő munkát, amelyeknek még magyar szakkifejezései sem alakulhattak ki. így értekezéseivel a magyar műszaki szaknyelv fejlesztése terén ugyancsak komoly érdemeket szerzett. Dr. Martin Lajos professzor hamvai Kolozsvárott, a házsongárdi temető díszsírhelyének hantjai alatt pihennek. Budapesten, a Városligetben, a Közlekedési Múzeum melletti sétányon a közelmúltban leleplezett szobra őrzi emlékét. Budán az I. kerületben, a Táncsics Mihály u. 27. szám alatt még áll öreg szülőháza. Szép volna, ha emléktáblával jelölné meg a kegyelet. L. MARTIN Lajos Martin wurde im Jahre 1827 in Budapest geboren und starb im Jahre 1897 in Kolozsvár. In seiner Jugend wurde er nach abenteuerhaften Ereignissen Professor der Genie-Akademie der österreichischen Armee. Im letzten Viertel-Jahrhundert seines Lebens war er Professor der Mathematik an der Universität von Kolozsvár. Die Ungarische Akademie der Wissenschaften hat ihn im Jahre 1859 als Mitglied gewählt. Seine Antrittsvorlesung hat er über das Thema des Fliegens gehalten. Zwischen 1850 — 55 hat er als erster die Theorie der rotierenden Rakete ausgearbeitet. Er hat von 1856 bis zu seinem Tod die theoretischen und praktischen Fragen der Aeronautik geforscht. Sein Ausgangspunkt war das Studium des Fluges der Vögel. Er konstruierte seinen ersten Ornithopter zwischen 1870—75 und nannte diesen „Luftschlitten". In 1891 konstruierte er ein Flugzeuggetriebe mit dem Namen „schwebendes Rad", eine Konstruktion wie etwa eine verstellbare Luftschraube und Hess es patentieren. Er erhielt auf diese Erfindung in 1894 auch das englische, deutsche und französische Patent.