Technikatörténeti szemle 5. (1970)

TANULMÁNYOK - Makkai László: Nagyüzem és gépesítés az ókorban

növényápolást) annál inkább megkövetelő kisparaszti üzem munkaerő szükséglete megakadályozta az ingyenes, vagy esak időszakosan fizetett közmunka rendszeresítését. Mihelyt egyrészt a növekvő arányú középítkezésekkel, másrészt a kialakuló nagyüzemi mezőgazdasági termeléssel megszaporodtak a tömeges idénymunkák, ezeknek gépesítése elsőrendű szükségletté vált. Ez a szükséglet egybeesett a technikai fejlődésnek azzal a szakaszával, amelyen a felmerülő gazdasági probléma technikailag megoldható volt, feltéve, ha az üzemformák megfelelő keretéket nyújtottak az új technikára vezető feltaláló tevékenységnek. Annál inkább kérdeznünk kell az üzemforma után, amely előmozdította az új technika létrejöttét, mivel nemcsak maguk a fentebb felsorolt erőgépek nem tartozhattak kisüzemek felszereléséhez, hanem legfőbb alkatrészeik sem vezethetők le közvetlenül semmiféle olyan munkaeszközből, amelyet a paraszti és kézműves üzemek használtak. A kereket alkalmazó első kéziszerszámok, a fazekaskorong, a lendkerekes fúró, a kézimalom kisüzemi munkára is alkalmasak voltak, de működésük a kisüzemen belül nem inspirálhatta a csörlő, a csiga, a csavar, a fogaskerék technikai elvét, mert ezek a közlőművek nem szolgáltak sem a szóbanforgó szerszámok tökéletesítésére, sem új kisüzemi szerszámok létrehozására. Márpedig csörlő, csiga, csavar és fogaskerék nélkül a rabszolgatartó korszak erőgépeinek megszerkesztése, még inkább munkavégző szerszámokra való kapcsolása lehetetlen lett volna. Ezek mindegyike a kerék és a kétkarú emelő származéka. Az utóbbi már az i. e. III. század elején keletkezett (korábban Arisztotelésznek tulajdonított), „Mechaniké problemata" címen ismeretes elméleti értekezés tárgya volt. Ebben fordul elő a csiga első irodalmi említése is. A csavart a görög hagyomány az i. e. 400 körül élt tarentumi Archytasz találmányának tartotta; bizonyosan az i.e. ILI. századi szirakúzai Archimedész nevével kapcsolható össze, aki a vízemelésnél használt végtelen csavart szerkesztette. Egyesek szerint a fogaskerék feltalását is neki lehet tulajdonítani. Az alexandriai Héron (i. e. II. sz. vége) művében „dynameis"-nek, elemi vagy egyszerű gépeknek nevezett közlőművek tehát a görög közvélemény szerint tudós találmányok voltak. Abból, hogy a csörlő első ismert alkalmazására i. e. V. századi görög sebészeti feljegyzések mutatnak, csigát pedig ugyanezen időben a színházi előadásoknál („deus ex machina") használtak, mindenesetre arra kell következtetni, hogy a kerék- és emelőelvű közlőművek eredetét a görög értelmiség köreiben kell keresni s nem függetlenek a tudományos elmélettől. Kétségtelen viszont, hogy nem elvont spekulációból, hanem az egyszerűbb kerék- és emelő-elvű szerkezetek megfigyeléséből jöttek létre, s feltalálóik (mint erre már Archimedész hadigép-szerkesztő tevékenysége is jó bizonyíték) gyakorlati alkalmazhatóságukra is gondoltak.

10 Az üzem azonban, amely számára a feltalálók dolgoztak, nem a kisparaszti gazdaság volt, sem a kézműves műhely, hanem a közmunkát nélkülöző „köz", az állam. Az államot szolgálta a tervező és kivitelező mérnökök gárdája. Már a „Mechaniké problemata" szerzője sem elméleti tudósokhoz, még kevésbé egyszerű mesteremberekhez szól, mikor az emelőt többnyire gyakorlati szempontból tárgyalja, bár a nagyjelentőségű elvet (az erő és a kar fordított arányosságát) elméleti fogalmazásban is leszögezi. Késői utódja, Héron formulázza meg az antikvitás technikai kultúrájában uralkodó mechanikai törvényt (erőmegtakarítást az erőkifejtés útjának meghosszabbításával lehet elérni), de műve elsősorban gyakorlati példákat szolgáltat az „elemi gépek" kombinációjából származó összetett gépek szerkesztésére. Az antikvitás mérnökének, az architectus-nak a tudós és a mesterember