Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza szabályozás tervezője és az Al-Duna szabályozás úttörője

2. ábra. Egykori plakát az üzem látképével (1900— 1906 közötti időből). Érdemes megfigyelni azonban azt, hogy az 1869-ig tartó fellendülés 1870-re már megtorpan. S míg a pesti malmok ennek megfelelően 1873-ra általában 15 %-kal csökkentik termelésüket, addig az István malom ugyanezen idő alatt 60 %-kal emeli termelését. Ez az emelkedés azonban az adott körülmények között nem értékelhető pozitívan. Ugyanis a közben, 1869-ben, jelentkező pénzválságot 1872-re követte az általános túltermelési válság, ami megrontotta az értékesítési lehetőséget, majd láncolatként jelentkezett a hitelválság is, s mivel előzőleg az építkezés (új malom) költségeinek egyharmad részét hitellel fedezték, a hitelválság következtében felszökő kamatlábak és az újabb hitel hiánya ismét forgótőke-hiányt idéztek elő az üzemnél. Az 1871-től bekövetkező aszályos évek pedig a nyersanyag beszerzési árakat emelték meg. Végül éppen a hazai rossz termések miatt a Romániából beszerzett lágyabb búzafajta, illetve a barna lisztbe kevert tengeri — amely olajos tartalma miatt romlandóvá tette az árut — a készterméket gyengébb, gyakran eladhatatlan minőségűvé süllyesztették, s ezek együttesen újabb válságba sodorták az üzemet. Különösen ki kell emelnünk a már előbb felsorolt tényezőkön kívül egy olyan technikai újítás bevezetésének hiányát a debreceni üzemnél, aminek elmaradása miatt a gyenge nyersanyag mellett móginkább elmaradt versenytársaitól az amúgy is szűkülő piacért folyó versenyben, s ez a rovátkolt hengerekkel történő őrlés volt. Míg a pesti malmok 1872-től alkalmazták a rovátkolt hengerszéket, addig ezt Debrecenben még nem vezették he, így ez az üzem a feldolgozás minőségében is lemaradt.