Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Horváth Tibor: Jedlik Ányos villamfeszítői mai szemmel

HORVÁTH TIBOR JEDLIK ÁNYOS VILLAMFESZÍTŐI MAI SZEMMEL Jedlik Ányos munkásságának értékelésekor a kétségtelenül legnagyobb jelentőségű dinamó elv és az elektromágnesség területén elért felfedezések mellett háttérbe szorult elektrosztatikai jellegű alkotásainak méltatása. Az általa készített villámfeszítők az előállított feszültség szempontjából a maguk idején csúcsteljesítményt értek el, ós Jedlik ezekkel kapcsolatban is elsőnek ismert fel egy olyan elvet, amit jelenleg is általánosan alkalmaznak a nagyfeszültségű laboratóriumi technikában. A feszültség sokszorozásának élve A XIX. század fizikusai a viUamosság természetének vizsgálatához igyekeztek minél nagyobb feszültséget előállítani. Erre elsősorban az ún. dörzsyiUamosság jelenségét használták fel, amivel néhány mm hosszú szikrát különleges készülék nélkül is elő lehet állítani. A múlt század közepén nagyobb feszültség előállítására nagyátmérőjű üveg- vagy keménygumi korongot használtak. Ebben az időben a legnagyobb feszültséget az amszterdami van Marum

1 1785-ben készített gépe szolgáltatta, amivel 61 cm távolságot is át lehetett ütni. Ezek a berendezések nagyméretűek és költségesek voltak, és a feszültség további növelését csak a méretek növelésével lehetett volna megoldani. Jedlik a feszültség növelését kondenzátorok megfelelő átkapcsolásával kívánta elérni és erre a célra dolgozta ki a leideni palackok láncolatának nevezett készülékét. Erről a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1863-ban Pesten tartott IX. nagygyűlésén számolt be, majd értekezése 1864-ben nyomtatásban is megjelent.

2 A feszültség sokszorozását kondenzátorok átkapcsolásával úgy lehet megvalósítani, hogy először minden kondenzátor párhuzamosan kapcsolva a tápláló feszültségforráshoz kapcsolódik és mindegyik feltöltődik ugyanarra a feszültségre. A feltöltés befejeztével a kondenzátorok lekapcsolódnak a feszültségforrásról és egy alkalmas szerkezet sorbakapcsolja őket. Ebben a helyzetben a kondenzátorok feszültsége összegeződik, tehát az eredeti töltőfeszültségnek annyiszorosára nő, ahány kondenzátor van sorbakapcsolva. Ezen az elven működnek az ún. Marx-féle sokszorozó kapcsolású lökésgerjesztők, amelyek a mai nagyfeszültségű laboratóriumok legtöbbjében megtalálhatók. A valóságban a feszültség sokszorozása elmarad az említett értéktől, mert a kondenzátorok szórt földkapacitásai a sorbakapcsolt lánc lineáris feszültségeloszlását eltorzítják. Ez a jelenség a jelenleg szokásos 8—16 fokozatú lökésgerjesztők sokszorozását az elméleti értéknek kb. 90%-ára csökkenti. 11 161