Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Turányi Kornél: Wedel, Ernst: Die geschichtliche Entwicklung des Unformens in Gesenken

hogy bár külön fejezet foglalkozik az üzemorvosi szolgálat fejlődésével, a munkahelyi balesetek alakulása elkerülte a szerzők figyelmét. A mai gyár tényleges életéről vajmi keveset tudunk meg „A szocialista gyár és szocialista típusú dolgozói" c. fejezetből. A legsúlyosabb fogyatékosság kétségtelenül a termelésnek, a szó eredeti értelmében vett vizsgálatának hiánya. Jóformán alig olvashatunk arról, mit is termelt és termel a gyár, de arról végképp le kell mondanunk, hogy e munkából azt is megismerjük, miként folyik a gyártás. Tudjuk, hogy ez nem könnyű feladat, különösen gyakori profilváltozásokban szenvedő üzem esetében. Mégis meg kell kísérelni ennek megírását, vállalva a velejáró fáradtságot, mert addig, amíg figyelmen kívül hagyjuk a technológiai folyamatokat, azaz a természet és az ember alapvető kapcsolatát, csak olyan gyártörténetet produkálhatunk, mely egymásután rakott mérlegbeszámolókon és termelési értékeken túl a gyárról, mint szociológiai és technikai egységről újat mondani képtelen. A technikai oldal teljes elhanyagolásából természetszerűen adódik a következtetés: nincs fejlődés a gyár történetében. Pontosan a tényleg meglévő fejlődésre csak közelítő, tudományosan szinte teljesen értéktelen kifejezések („fejlődés", „fokozott követelmények", „további növekedés", „termelékenység növekedése") utalnak. Hogy a mezőgazdasági és kertészeti berendezéseket gyártó Hafoerényitől a kábelszövőgépen át a modem húsipari gépekig megtett út a buktatókkal együtt műszaki és adminisztratív szempontból tényleg fejlődést jelent, azt csupán a technológia alakulásán, a termékeken lehet kézzel foghatóan bemutatni. A pécsi Sopiana gépgyár centenáris története tiszteletreméltó vállalkozás; jelentőségét nem szabad lebecsülni. Ma azonban fő vonalakban adva vannak mindazok a tudományos feltételek, hazai és külföldi tapasztalatok, kezdeményezések, melyek alapján modern gyártörténeti monográfiák születhetnek. Szász Zoltán ' WEDEL, ERNST: Die geschichtliche Entwicklung des Unformens is Gesenken. Düsseldorf, VDI-Verlag, 1963. 208 p. (Beiträge zur Technikgeschichte). A mű címe azt ígéri, hogy a fémeknek süllyesztékekbe való alakítását és az alakítás technológiájának fejlődését mutatja be, de tartalma ennél többet nyújt. Wedel a technika történetének rövid vázlatát építi művébe az első civilizációk megjelenésétől a 19. század elejéig. A bányászat, a kohászat, a szerszámgépek stb. fejlődésével foglalkozó részekben már publikált adatokat ismertet, s ez nem is illeszkedik szervesen a mű tulajdonképpeni tárgyához. Elsősorban a fémek süllyesztékes alakításáról beszél, de a hideg alakítás, így a bélyegek igénybevételével történő sajtolás történeti fejlődését is tárgyalja. A tárgykör ily irányú bővítése indokolt, hisz e technológiák egymásból és egymásra hatóan alakultak ki. A szerző elsősorban párizsi tartózkodása idején gyűjtötte össze adatait, de több nyugateurópai múzeum anyagát is tanulmányozta. Szívesen időzik az egyes leletek leírásánál, ám a kölcsönhatások és összefüggések boncolgatását általában mellőzi. Csak a kézműves fémalakítás problémái érdeklik, így művét a 19. sz. elejével, a gépi korszak beköszöntésével zárja. A szerző által feltárt fontosabb adatok közül figyelemre méltó, hogy a Berlini Egyiptológiai Múzeumban az 1. dinasztia idejéből olyan fasüllyesztéket