Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Turányi Kornél: Wedel, Ernst: Die geschichtliche Entwicklung des Unformens in Gesenken

őriznek, amelyet aranylemezek meghatározott formára való kikalapálásához használtak. Schliemann a Mykenae-i ásatások során két süllyeszt ékkövet talált, ezek fémlemezek alaksajtolására szolgáltak. A fa- és kősüllyesztékek ugyanis csak lágy fém (pl. arany) igen vékony lemezeinek alakítására voltak alkalmasak. A Hallstatt-i kultúra idején már fémsüllyesztékeket is ismertek; ezekkel 'bronztárgyakat lehetett alakítani. Az i. e. 7. századból két lemezalakító bronzsüllyeszték maradt ránk Görögországból, s szintén a 7. századból származnak az első bronzbélyegek. Az ohmpiai ásatásoknál Pheidiász, a nagy szobrász műhelyéből égetett agyagsülylyesztékek kerültek napvilágra. Ezekkel a szobrokat borító aranylemezeket alakította a mester. A körprofilú rudak kikovácsolására alkalmas első ún. hengeres süllyesztékeket Svédországban, Gotland szigetén ásták ki; ezek az i. e. 1. századból származnak és ma a stockholmi Statens Historiska Museet őrzi őket. Míg korábban a süllyesztékekkel elsősorban lágy fémeket (arany, ezüst) munkáltak meg, a rómaiáknál már széles körben használják a vas munkadarabok alakítására. Pompejiben a Herculaneum felé vezető úton egy kovács műhelyét ásták ki, amelynek felszereléséhez három süllyesztek is tartozott. Ezekkel rudakat profilíroztak, kettővel körprofilt, eggyel pedig négyszögletes keresztmetszetet kovácsoltak. Drótok gyártására alkalmas, hengeres hornyokkal ellátott süllyesztőkről Theophilus Presbyter „Schedula diversarum artium" c. művében tesz említést először („De instrumento, quod organarium dicitur" fejezetben). A 13. században hirtelen virágzásnak indult kovácsművészetnek vagyunk tanúi Angliában, Franciaországban és Németországban. A gótikus dómok rácsozatát, kapuit és ablakait újból visszatérő művészi virág és levélmotívumok díszítik. Ezeket szüllyesztékkovácsolással állították elő, majd az egyes díszeket egybehegesztették. E kovácsművészet technológiája a keresztes hadjáratok révén az araboktól jutott el Európába. A 15. századig csak matricák maradtak ránk, miután a kovács kalapáccsal verte be a munkadarabot a süllyeszték-formába. Az első bélyeg a 15. században tűnik fel (a svédországi Gotlandból, az Alvastra-kolostorból származó lelet). A bélyeg segítségével bronzlemezeket húztak edényformára. Egy 1464-es adat azt bizonyítja, hogy a londoni kovácsok is ismerték már a bélyegeket (puncheons). A 16. században a lőfegyverek elterjedésével az ágyú és puskagolyók iránt megnövekedett igény fejlesztette tovább a süllyesztek-kovácsolást. Eddig a a golyókat csak öntötték, de az öntött golyók méretpontossága nem volt kielégítő. Süllyesztékkovácsolással nagy szériában szűk tűrésű golyókat sikerült előállítani. 1680 körül Nürnbergben a tűket már süllyesztékekkel gyártják. így egy munkás 400 tű helyett naponta 10 000 darabra fokozhatta teljesítményét. A 18. században a hadiipar fejlesztette tovább a süllyesztékek felhasználását. Az állandó hadseregek kicserélhető, méretpontos fegyverek és fegyveralkatrészek előállítását tették szükségessé. Franciaországban már 1722-foen kísérletet tettek a kicserélhetőség követelményét kielégítő méretpontosság elérésére, de a problémát csak 1786-ban Sieur Blanc-nak sikerült megoldania. A süllyesztékeknek a szériagyártásban való felhasználása felé a svédországi