Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Vajda Endre: 100 éves a Nemzetközi Távíróegyesület (1865–1965)

adtak a nagytávolságú áramkörök védelmére az erősáramú vezetékek zavaró befolyásával szemben. Az 1931-ben Berlinben tartott értekezleten a távkábelen haladó távíró összeköttetéseken az átviteli sebességet 50 baudban határozták meg. Átvizsgálták és kibővítették a berlini értekezleten az átvitel minőségére, az átvivőkre, a fantomösszeköttetésekre, a képtávíróra, az erősáramú vezetékek zavarainak elhárítására hozott ajánlásokat. Szabványosították a kapcsolási rajzoknál a távíróra vonatkozó jelzéséket. A CCIT 1936-ban Varsóban tartott értekezletén javasolták, hogy a távíróra és a telefonra vonatkozó erősáramú zavar-védekezés irányelveit egyesítsék. Közzétették a gyengeáramú berendezések ábrázolására megállapított nemzetközi jeleket, összeállították francia, német, angol, spanyol és olasz nyelven a távírónál használt műszaki kifejezéseket. Javaslatot tettek a távíró üzemek műszaki felügyeletére, előírásokat készítettek az átvivő berendezések és készülékek mérésére, valamint vizsgálatára, megállapították azokat a műszaki szempontból szükséges feltételeket, amelyeknek a távkábelen működő szünetáramú távíróösszeköttetések (infraakusztikus, fantom, szuperfantom) készülékeinek a jó összműködés céliából eleget kell tenniök. Megállapították továbbá az azonos tengeralatti kábelben haladó telefon és szünetáramú távíró feltételeit, a távkábel áramkörökre kapcsolt berendezések földelését és a feltételeket, amelyek egy és ugyanazon kábelben levő telefonnál és hangfrekvenciás távírónál szükségesek. Az előfizetői távíró részére a nemzetközi szolgálatban az 1500 frekvencia kizárólagos használatát ajánlották. A légvezetékeknél a 3 mm-es rézhuzalon kívül a 2.5 mm-es bronzot is javasolták: a kábel ugyanazon érpárján együtthaladó telefon és szupraakusztikus távíróval, úgyszintén az egy kábelben haladó telefon és képtávíróval kapcsolatban is javaslatokat terjesztettek elő. Javaslatokat tettek még a differenciális jelfogók és az átvivők szabályozására, ezek elektromos tulajdonságaira és a még megengedett jeltorzításra, a képtávíró készülékek szabványosítására. Távbeszélő értekezletek A XIX. század utolsó harmadában és a XX. század elején viharos gyorsasággal fejlődtek a termelőerők, nagyszámú kiemelkedő tudományos és műszaki eredmény született. A „gőz századát" az „elektromosság százada" váltotta fel. 1882-ben adott áramot az első villanytelep és kis idő múltán az elektromosságot már nagymértékben alkalmazták nemcsak világítási célokra, hanem az ipar és a közlekedés új, olcsó energiaforrásaként is. Üj gyárak, üzemek és vállalatok alakultak, a nemzetközi kereskedelmi forgalom növekedett. Szorosabbá vált a kulturális kapcsolat is Európa és a többi világrész között. Ebben a korszakban jelent meg az új, leggyorsabb és legszemélyesebb hírvivő eszköz: a távbeszélő, hogy megkezdje hódító útját a gazdasági, üzleti és állami életben. A távbeszélő megielenésével ezt az intézményt is be kellett vonni a Nemzetközi Távíró Unió szabályozási körébe. A távbeszélő technika az első világháború után gyors fejlődésnek indult. A pupinozott távbeszélő-áramkörök és vonalerősítők tökéletesedése maga után vonta a távbeszélő összeköttetések hosszának megnövekedését. Ennek következtében a nemzetközi távbeszélőösszeköttetések áramköreinek száma is fokozatosan szaporodott és vele együtt a nemzetközi távbeszélő forgalom lényegesen megnövekedett.