Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Vajda Endre: 100 éves a Nemzetközi Távíróegyesület (1865–1965)

1923^311 a Nemzetközi Távíró Unión belül megalakult a Nemzetközi Technikai Bizottság (Comité International Technique). Ebben a bizottságban legelőször Anglia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország vett részt. A bizottságban megtárgyalták a légvezetékek, a távkábel-áramkörök, az erősítők és a pupincsévék műszaki kérdéseit. Megállapították a távbeszélő készülékek egyszerű vizsgálati eljárásait. 1924-ben már a közép- és kelet-európai államok is összegyűltek Párizsban. Majd 1925-ben szintén Párizsban egy újabb értekezleten három albizottságot hoztak létre, amelyek a távbeszélő technika szempontjából igen fontos feladatokat vállaltak magukra. Az első albizottság a nagyfeszültségű távvezetékeknek a távbeszélő légvezetékekre gyakorolt befolyásával foglalkozott részletesen: vizsgálati, számítási módszereket és tűrhetőségi alapértékeket, normákat adott a befolyásolás veszedelmességének és a zavarok nagyságának mértékére. A második albizottsági feladat elsősorban a távbeszélő áramkörök átviteliképességi kérdésének tisztázása és a gyakorlatban használandó mértékegység megállapítása volt. A kérdés meglehetősen bonyolultnak bizonyult: megoldására az évenkénti hasonló együttes ülések révén csak néhány év múlva került sor az áramkörök üzemi csillapítási forgalmának tisztázásával. Így született meg a ma általában használatos csillapítási mértékegység, a „néper" és a „decibel". Ugyancsak a második albizottság tárgyalta a távkábelek első részletes minőségi előírásait (Western-, Standard- és Siemens-^éle rendszerek), továbbá a nemzetközi áramkörök fenntartására vonatkozó időszakos mérési módszerek előzetes összeállítását és elkészítette az egyes vizsgálatok végrehajtására vonatkozó időpontok sorrendjét is. E munkák jelentős mértékben vitték előbbre a távkábel áramkörök tervezésének és üzemfenntartásának nemzetközi egységesítését: a lefektetett alapelvek és a technikai adatok nagy általánosságban ma is érvényesek. A harmadik albizottság a nemzetközi távbeszélő áramkörök üzletvitelének egyes kérdésével foglalkozott. A további ülések (1932 Madrid. 1934 Budapest, 1936 Koppenhága) és az ezek munkáit előkészítő jelentéstevő bizottságok részben az eddig említett kérdéseket és javaslatokat dolgozták át a technika haladásának megfelelően, részben az üzem és üzletvitel fejlesztésével kapcsolatos újítások és újabb feladatok tárgyalásával foglalkoztak. A már tárgyalt kérdések szélesítése szempontjából érdemes megemlíteni a rádióműsor-áramkörön folyó beszéd- és zeneáramok erősségének és csúcsértékének jelzésére szolgáló műszerek (volumenindikátor) technikai feltételeinek megállapítását. A rádióműsorok és távbeszélgetések minőségi megítélésének szempontjából fontos volt az áramkörökön esetleg fellépő zúgási és zörejáramok mennyiségi mérése. Erre különleges műszert (pszofométert) dolgoztak ki: érzékenysége a zörej- és zúgászavarok szempontjából különböző frekvenciákra mesterségesen beállítva éppen olyan természethű, mint az emberi fülé. Hosszas tanulmányozás után állapították meg azt a frekvenciagörbét, amely a távbeszélő- és rádióműsoráramok frekvencia-tartományában a fül említett frekvenciaérzékenységét helyesen ábrázolja (fülgörbe). Ugyancsak hasznos volt az a továbbfejlesztés, amelyet a telefon és a távíró együttműködésére, az érpár-kettőzés (fantom) nélkül használt csillagsodrású kábelekre, továbbá távbeszélő-, légvezeték- és kábeláramkörök biztosító berendezésére és azok szimmetriaviszonyaira nézve tettek.